Kelet-európai lehet az ENSZ következő főtitkára

Kelet-Európa még sohasem adott főtitkárt az ENSZ-nek, ezért diplomáciai konszenzus van kialakulóban azzal kapcsolatban, hogy 2017-től egy innen származó személy tölthesse be a tisztséget.

Noha az ENSZ jelenlegi főtitkárának, a dél-koreai Ban Ki Munnak csak 2016-ban jár le a mandátuma, a színfalak mögött máris megindult az utódlásáért folytatott harc. Ennek szereplői ismerősek lehetnek, mert a világszervezet következő első emberét valószínűleg a kelet-európai térség adja majd.

A világszervezet íratlan szabályai szerint az öt évre megválasztott főtitkár rotációs rendszerben kerül ki az ENSZ öt földrajzi régiójából. Az afrikai csoportba 54, az ázsai–csendes-óceániba 53, a kelet-európaiba 23, a latin-amerikai és karibi csoportba (GRULAC) 33, a nyugat-európai és egyéb csoportba (WEOG) 28 tagállam és 1 megfigyelő állam tartozik.

A vasfüggöny leomlása után külön kezelt kelet-európai csoport még sohasem adott főtitkárt az ENSZ-nek, ezért diplomáciai konszenzus van kialakulóban azzal kapcsolatban, hogy 2017-től egy innen származó személy tölthesse be a tisztséget. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának öt állandó tagja (Egyesült Államok, Kína, Oroszország, Nagy-Britannia és Franciaország) nem állít jelöltet.

Noha a tényleges jelöltállítás ideje még messze van, a találgatások máris megkezdődtek a sajtóban és a szakértők körében is.

Térségünk potenciális jelöltjei közül a reflektorfény a héten Vuk Jeremicre, az ENSZ Közgyűlésének soros elnökére, volt szerb külügyminiszterre irányult, aki a világszervezet keretében a hágai Nemzetközi Törvényszék (NT) munkájának szentelt nemzetközi tanácskozást hívott össze. A fórumot, amelyen szerdán felszólalt a srebrenicai mészárlást tagadó és a bíróság munkáját elfogultsággal vádoló Tomislav Nikolic szerb elnök, az Egyesült Államok, Kanada és Jordánia bojkottálta, és azon az EU-tagállamok csak alacsonyabb rangú diplomatákkal képviseltették magukat.

Diplomáciai forrásokra hivatkozó sajtóértesülések szerint Jeremic kísérletet tehet a szerb elnökség és az ENSZ-főtitkári tisztség megszerzésére is. Az elsőnek szerbiai belpolitikai akadályai vannak, a másodiknak az, hogy noha Jeremic maga mögött tudhatja Oroszország támogatását, az Egyesült Államokét biztosan nem, és a Biztonsági Tanács két nyugati állandó tagjáét is aligha. Márpedig az ENSZ-főtitkári poszt jelöltjének elsőként az ENSZ BT támogatását kellene maga mögött tudnia.

A világszervezetbeli főtitkárjelölt-totó egy másik tényezője Danilo Türk volt szlovén elnök. Az ő megválasztása elvileg két stratégiai pillérre támaszkodott volna: arra, hogy a hazája elnyeri a két évre szóló nem állandó BT-tagságot, és hogy újraválasztják államfőnek. Csakhogy Szlovénia 2011 októberében, a világszervezet legfontosabb biztonságpolitikai testületi tagságáért vívott ádáz, sokfordulós küzdelemben alul maradt Azerbajdzsánnal szemben, odahaza pedig Türköt legyőzte Borut Pahor.

Szlovákiának két potenciális jelöltje lehet, két vezető diplomata személyében. Az egyik Miroslav Lajcák, aki ma ismét a pozsonyi diplomáciai élén áll, és korábban Bosznia-Hercegovina ENSZ-főképviselője volt. A másik Ján Kubis, aki szlovák külügyminiszterség mellett volt az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának végrehajtó titkára is, jelenleg pedig a világszervezet főtitkárának afganisztáni különmegbízottja.

Bulgária részéről Irina Georgieva Bokova volt külügyminiszter, az UNESCO jelenlegi főigazgatója lehet esélyes. Lehetnek főtitkár-jelöltállítási ambíciói Lengyelországnak és Romániának is, ám eddig még sem Varsó, sem Bukarest nem kezdte meg konkrét személyek esélyeinek tesztelését.

Elemzők szerint az egyes országok ambícióitól eltérő tényezők is alakíthatják az ENSZ-főtitkári poszt sorsát. Így, például, az, hogy az Európai Unió biztosainak megbízatása 2014-ben lejár. Ha pedig jövőre valamelyik ambiciózus kelet-európai politikus nem jár sikerrel ezek valamelyikének megszerzésében, akkor az unió lobbizásba kezdhet azért, hogy az illető megkaphassa a világszervezet főtitkárának pozícióját.

Megvalósulhat azonban egy olyan forgatókönyv is, hogy az erősen megosztott kelet-európai csoport, amelyet egyfelől NATO- és EU-tagállamok, másfelől volt szovjetköztársaságok alkotnak, elpuskázza történelmi esélyét. Könnyen megtörténhet ugyanis, hogy a régió a Nyugat és Oroszország ellentéte miatt nem tud konszenzusra jutni egyetlen jelölttel kapcsolatban sem. Ebben az esetben az ellentétek haszonélvezője valamelyik másik régió jelöltje lehet.

Az efféle „kakukktojás” felbukkanása nem példátlan az ENSZ történetében. Ban Ki Munnak, például, 2006-ban túlnyomórészt ázsiai politikusokkal kellett megküzdenie jelenlegi funkciójáért. Volt azonban egy kelet-európai kihívója is Vaira Vike-Freiberga volt lett elnök személyében, aki végeredményben nem is szerepelt rosszul.

„A Ban Ki Mun utódlásáért folytatott küzdelem piszkos lehet, amely a Nyugat által támogatott jelölteket állíthat szembe Oroszország által favorizált alternatívákkal” – írta egy áprilisban megjelent elemzésében a World Politics Review. Ha ez úgy hangzik, mint a hidegháború visszatérése, annak az a magyarázata, hogy az ENSZ sohasem tudta lerázni magáról a régi kelet-nyugati megosztottságot – írta a lap.

A második világháború után megalapított világszervezetnek eddig három európai, két ázsiai, két afrikai és egy latin-amerikai főtitkára volt.

(hirado.hu/MTI)