Václav Klaus nem úgy távozik, ahogy szerette volna

Majdnem negyedszázad elteltével – amely alatt volt csehszlovák és cseh parlamenti képviselő, pártelnök, csehszlovák pénzügyminiszter, cseh kormányfő, parlamenti elnök, majd az utóbbi tíz évben államfő – csütörtökön formálisan távozik a cseh nagypolitikai színpadról Václav Klaus.

A 71 éves közgazdász képzettségű Klaus nagy politikai ellenfele, Václav Havel egykori államfő mellett az a személyiség, aki az 1989 novemberi "bársonyos forradalom" után politikai-társadalmi szinten a leginkább alakította és befolyásolta a Cseh Köztársaság és a csehek sorsát. Bár hírneve a világban a disszidens drámaíróból államfővé lett Václav Havel nimbuszához nem hasonlítható, tény, hogy sajátos nézeteivel és sokszor különutas, az euroatlanti álláspontokkal szembemenő állásfoglalásaival ő is jóval nagyobb figyelmet kapott a világban, mint amilyen a Cseh Köztársaság súlyának megfelelne.

 Klausnak a kilencvenes évek folyamán döntő befolyása volt az aránylag gyors és sikeres csehszlovákiai, cseh gazdasági reformokra, a sokat vitatott, de gyorsan megvalósított privatizációra, illetve a parlamenti rendszer bevezetésére és megerősítésére. Ugyancsak vitathatatlan, hogy cseh részről ő játszotta a főszerepet a szövetségi Csehszlovákia nagyobb konfliktusok nélküli kettéosztásában, ami az akkori véres jugoszláviai fejleményekkel a háttérben nemzetközi elismerést vívott ki.

Különutassága, sajátos nézetei azonban már akkor vitákat váltottak ki. Klaus erélyesen ellenezte a Havel által támogatott civilszervezetek térnyerését, s hangsúlyozta, hogy a cseh állam parlamenti demokrácia.

Az európai, az euroatlanti politika fő irányvonalától eltérő nézetei az évek folyamán egyre inkább nyilvánosságot kaptak. A kilencvenes évek második felében Klaus határozottan ellenezte és elítélte Jugoszlávia bombázását a NATO által, később ellenezte Koszovó függetlenségének cseh elismerését, s néhány éve a grúz–orosz konfliktusban is nyíltan Moszkva oldalára állt.

Támogatta Csehország csatlakozását az Európai Unióhoz, de a mélyebb európai integrációt már ellenzi. Ez a Lisszaboni Szerződés elleni ellenállásában is megmutatkozott. Klaus nem híve a közös európai pénznemnek, s azt állítja, ez a projekt rossz.

Klaus népszerűsége idén januárban hirtelen hatalmasat zuhant, amikor az önálló Csehország magalakulásának 20. évfordulója alkalmával váratlanul rendkívül széles körű közkegyelmet gyakorolt.

Bár kétségtelenül politikai színezete is van a dolognak, de nem véletlen, hogy a parlament felsőháza, a baloldal által ellenőrzött szenátus hétfőn felségárulással vádolta meg Klaust. Ha az alkotmánybíróság egyetértene a szenátussal, amiben több szakértő kételkedik, Klaus elveszítené elnöki nyugdíját és járadékait, ami együttesen mintegy 100 ezer korona.

Bármilyen is lesz azonban a szenátus felségárulási beadványának alkotmánybírósági sorsa, a cseh sajtó és a helyi megfigyelők egyetértenek abban, hogy Václav Klaus majdnem negyedszázados karrierje a legmagasabb cseh politikában egyáltalán nem zárult jó hangulatban, illetve úgy, ahogy azt ő nyilván elképzelte.

(Forrás: MTI)