A függöny nem gördült le

Nemrég Déván járt az Aradi Kamaraszínház Kulturális szórványkaravánja.  Az első megállójuk a dévai Szent Ferenc Alapítványnál volt, ahol a gonosz kolozsvári bíró a gyermekek őszinte szurkolása közepette nyerte el méltó büntetését. A dalos mesejáték pillanatok alatt beszippantotta a népes és kíváncsi közönségét. A gyermekek együtt szisszentek fel a jogtalanul megvesszőzött Péterrel, és szívből szurkoltak az igazságtevésbe bonyolódott királyi párnak. Az már csak természetes volt, hogy a tisztességes, szorgalmas szegény legény a közönség soraiból választott mátkát magának. A mese sajnos itt véget ért, jött a nagy-nagy taps, a díszletbontás. De akinek kedve szottyant egy kicsit hosszabban időzni a színház világában, az Tege Antal, békéscsabai színész-drámapedagógus vezetésével, Arany János Mátyás anyja című balladája kapcsán ülhetett ismét a képzelet szárnyára. – A drámapedagógia olyan módszer, amivel a diákok sokkal könnyebben képesek megérteni egy-egy történést, fogalmat és elsajátítani a tudást. Hiszen lehetőségük van belebújni a történetbe, a fogalomba – mondta Tege Antal, és állítását a gyakorlatban is igazolta, hiszen a foglalkozáson részt vevő gyermekek pillanatok alatt színpadra állították a többségük számára még ismeretlen balladát. Az is bizonyítást nyert, hogy a drámapedagógia leginkább három „ö”-vel jellemezhető: önismeretet és önfelfedezést hoz, önkéntességet igényel és igazi örömszerzést jelent.

Az alapítványi előadás és drámapedagógiai foglalkozás után igencsak iparkodniuk kellett a szórványkaraván művészeinek, hogy idejében színpadra állhassanak a dévai Magyar Házban is. A békéscsabai Tabán Táncegyüttes szépen ráhangolta a közönséget a Móricz Zsigmond három egyfelvonásos darabjára épülő pajzán komédiára. A színpadi történések látszólag messze estek a 21 századi modern világtól, ám a pellengérre állított emberi gyarlóságok ott bujkálnak a mai társadalomban, családi életben is. A darabot fűszerező népdalok, táncok, csujogatások pedig időt adtak az egyszerű népi bölcsességek és oktalanságok megemésztésére. A dévai közönség jókat derült a pajzán jeleneteken és hálás tapssal jutalmazta Éder Enikő, Harsányi Attila, Katkó Ferenc, Tege Antal alakítását, a békéscsabai táncosok produkcióját melyhez a szabadkai Juhász Zenekar húzta a talpalávalót.

Az előadásokat követően Tapasztó Ernő, az Aradi Kamaraszínház igazgatója mesélt a határokon átnyúló együttműködéssel összeállt művésztársulatról, mellyel az elmúlt hónapokban már 11 Arad megyei településre vitték el az anyanyelvi kultúrát, és immár a megye határait átlépve, Dévára is elérkeztek. – Idén egész évre kiterjedő támogatást kaptunk a magyar kormánytól a Bethlen Gábor Alap révén és ilyen „nemzetközi felállásban” sikerült elvinni kisebb szórványtelepülésekre is a színházat. A társulatunk szokva van a turnékhoz, kiszállásokhoz, hiszen az elmúlt 11 évben számos hazai és nemzetközi színházi fesztiválon vettünk részt, sokfelé kaptunk meghívást. De a szórványkaravánon megélt fogadtatás, itt Déván is a gyermekek öröme képes a fesztiválok sikerélményét is túlszárnyalni. Böjte Csaba testvérrel arról is egyeztettünk, hogy a közlejövőben ismét eljövünk drámapedagógiai foglalkozásokat tartani a gyermekeknek, hiszen nagy igény van erre. Úgy gondolom ez az együttműködés hosszú távú lesz és a szórványkaraván előadásai még sok gyümölcsöt teremnek – fogalmazott Tapasztó Ernő.