A király beszéde

„Minden embernek megvan a maga dadogása”

Az utóbbi évtizedben egyre nyilvánvalóbb: a látványvilág mindennél előbb való. Nem olyan rég először népszerű lett egy könyv, egy színpadi mű, és ezután megfilmesítették, napjainkban először jön a milliárdokba kerülő film, és ha sikeres, esetleg színdarab is lesz belőle, hátha ott is megnézik. Ezt igazolja A király beszéde is.

A darab szerzője, a ma több mint nyolcvanéves David Seidler angol író,forgatókönyvíró a szívéhez és saját helyzetéhez közelálló históriát a súlyos beszédhibában szenvedő, gátlásos VI. György brit uralkodóról először filmforgatókönyvnek írta meg, s csak az ebből készült, sikeres, több díjat besöpört film után írt belőle színdarabot.(Köztudott, hogy a szerző egy gyermekkori sok hatására három éves kora óta dadog.) Pedig a sokakat érintő téma (mindenkinek lehet legyőzhetetlennek tűnő kudarcélménye, „dadogása”), az érdekes jellemek, a nem mindennapi szituáció – igazi „szaftos” angol humorral fűszerezve – alkalmas a színpadra a mozi látványos külsőségei nélkül is.

A „mese” majdnem hiteles, de akkor is tetszene, ha az egész csak fikció volna: Bertie-(aki a darabban éppen a yorki herceg), akit egész gyermekkorában gúnyoltak, megaláztak, és addigi életét félelemben, frusztrációban élte, képes véghezvinni egy feladatot (amit szíve-lelke elutasít), megbirkózik az erejét majdnem meghaladó nehézségekkel – mert tudja, ez az ő küldetése. Érdekes és összetett jellem a segítő társa Lionel is, a csodálatos képességű nyelv-terapeuta, aki a maga területén sikeres, mégis mást akar, az az álma, hogy színész legyen.

A darab nem sokkal az elkészülte után, 2012-ben került a magyar színpadokra. És azóta folyamatosan aratja a babérokat.

A most – talán először – Aradra látogató Kecskeméti Katona József Színház színészgárdája 2018-ban vállalkozott– igen sikeresen – a népszerű mű bemutatására. A produkció egy kicsit „erdélyinek” is tekinthető: A fiatal rendező, Béres Attila marosvásárhelyi eredetű, a főszereplő, Zayzon Zsolt, valamint a lemondott Eduárd királyt alakító Fazekes Géza székelyföldi származásúak, és a marosvásárhelyi színiakadémián tanultak, utóbbi a temesvári színháznak is tagja volt.

Béres Attila a rendezésben nem akar öncélú ötletekkel a produkció főszereplője lenni, hagyja a színészeket játszani, ami igen ritka napjaink rendezők uralta színházi világában. És azok jókedvvel, humorral, átéléssel kiválóan alakítanak.

A darabban az egyenrangú két főszerepet játszó Zayzon Zsoltról (Bertie) és Kőszegi Ákosról (Lionel) el lehet mondani a kritikákban használatos „non plus ultrát”: a szerző (ha magyar lenne) pont ilyennek képzeli az alakokat. Zayzon külseje, a sajátosan összeszorított ajkak közül kipréselt dadogásával (saját közlése szerint erre logopédus tanította), a furcsa, úriasan angolnak ható, szinte lekottázható hanghordozásával olyannak tűnik, amilyennek az ember egy frusztrált angol arisztokratát elképzel. A nagyformátumú, Jászai-díjas színész, Kőszegi Ákos arra is képes, hogy sikerületlen „castingon” a nézők számára nagyon élvezhető módon „ripacskodjék” a Nagy Shakespeare-monológok előadásában A mellékszereplőknek sikerül élővé formálni a szerző által kicsit elnagyolt mellékalakokat is.

A színpadkép megnyerő: Horesnyi Balázs írógép-zakatolású feliratokkal ellátott, nem hivalkodó, szürke-fehér (díjnyertes), díszletei előtt, jól érvényesülnek a diszkréten látványos (majdnem) korhű kosztümök.

            Az (általunk látott) 2018. októberi kecskeméti előadás igazán tartalmas és szórakoztató volt, de minden színházi előadás, még a huszonvalahányadik is egyszeri és megismételhetetlen, ez az előnye a milliószor ugyanúgy játszott filmekkel szemben. Köztudott az is, hogy nemcsak a színpad hat a nézőre, a közönség is „visszahat” a színpadra, a félig üres nézőtér a legjobb színészeket is megbénítja. Tegyünk róla, hogy Aradon ne így legyen.

 A király beszédét a Kecskeméti Katona József Színház előadásában az aradiak a nagyszínházban november 26-án, kedden 19 órai és november 27-én, szerdán 17 órai kezdettel láthatják.

Piroska Katalin