A magyar nemzetegyesítésről a Jelen Ház nagytermében!

„Szenvedni megtaníthatnak, de félni nem!”

                                                                     (Wesselényi Miklós)

„Ősz nem sodort még annyi árva lombot, / annyi riadt szót: Minden összeomlott...” –kesereg Áprily Lajos A tetőn című, Kós Károlynakajánlott versében, akkor, amikor már ötödik esztendeje sötétség borult az erdélyi magyarságra. A megalázott milliók ajkáról egyetlen kiáltás hangzott fel újra és újra: ez nem lehet! Rekedtre ordították magukat, a fejük belesajdult az üvöltésbe, de a világ süket volt a jajszavukra, és ők sértetten, megaláztatva elnémultak, és megfogadták, hogy többé meg sem szólalnak.

A kirabolt, megcsalt nemzetnek már nem maradt ereje, s Erdélyországon is dermedt, halálos némaság honolt. De ekkor Kalotaszeg felől megszólalt egy hang, és az elsüllyedt és meggyalázott, a teljesíthetetlen zsibbadt vágyak mélyére száműzött csonka ország helyett kimondja azt a titokzatos varázserejű két szót: ERDÉLY ÉL! Mert, Kós Károly a legreménytelenebb pillanatokban is szembeszegült a kétségbeeséssel! – pártot alapít, civilszervezeteket hoz létre, könyvet nyomtat, mert a lelke mélyén érzi, hogy a magyar megmaradás nagy csatáit a lelkekben kell mindenekelőtt megvívni; és ehhez a legerősebb fegyver, amit a legádázabb ellenség sem csavarhat ki a nemzet kezéből: a kimondott SZÓ. És az„ifjú és naiv szellemimunkás-triumvirátus” – Zágoni Istvánnal és Paál Árpáddal – kiadja az erdélyi magyarsághoz, de minden magyarhoz is szóló Kiáltó szót, megtörendő az akkori magyar vezetőkörök hirdette passzív ellenállást, elutasítva a menekülésszerű repatriálást, és az új helyzetbe való reális beilleszkedés végett politikai cselekvésre szólítja fel a Romániában kisebbségivé vált magyarságot: „Erdély, Bánság, Kőrös-vidék és Máramaros kétmillió magyarja, nem én mondom neked, de a megcsonkított Magyarország mondtaki a szentenciát rólunk: … Én rólatok, akiket erőszakkal leszakítottak rólunk, lemondok. Ez az igazság! Aki mást mond: hazudik az; aki mást hiszen: álmodik az; aki másban reménykedik: délibábot kerget az. Le kell vonnunk a tanulságot; szembe kell néznünk a kérlelhetetlen rideg valósággal, és nem szabad ámítanunk magunkat. Dolgoznunk kell, ha élni akarunk, és akarunk élni, tehát dolgozni fogunk”– dübörgött a SZÓ!

„Régi zászlónk összetépve, fegyverünk csorba, lelkünkön bilincs. De tudom: talpra kell állanunk mégis. De tudom: újra kell kezdenünk az izzadságos, nehéz munkát. Tudom: vágni fogjuk kemény, vad sziklába az utat, melyen egy kemény, régi nép lép majd velünk és utánunk újra csak felfelé.”

„Elindul útjára ez a gondolat. ... s most íme szárnyat követel magának. Gyorsröptű kemény szárnyakat, hogy száguldó iramban suhogjon végig jámbor falvak csendesen várakozó népei és szorgos városok tétován hemzsegő tömegei felett. Amerre megfordul, testvéreket keres. Alvókat akar felrázni aléltságukból, aggódókat megerősíteni az akaratban, egyenes utat mutatni a kétkedőknek, bátorságot szilárdítani, közönyt ostorozni, tévelygést átkozni és hirdetni az élet jogának elkobozhatatlan igéjét. Az életnek a joga nem ajándék, amit könyörögni kellene, hanem tiszteletet követelő igazság.

Ennek az igazságnak diadalmas győzelmébe vetett hit alapján indul útjára ez a gondolat. Hit az alapja és gyökere, de cselekvés a célja. Az apostolnak a szavai élesen csengenek figyelmeztetésképen: amiképpen a test is csak hulla lélek nélkül, azonképen holt a hit is cselekedetek nélkül” – magyarázza Zágoni István a Kiáltó szó-hoz csatolt mellékletben a hitet követő tett, a közös munka társadalomszervező voltát, s jelezve, hogy mire képes az elkötelezett, a szülőföldön és a szülőföldért végzett munka, mely a legnehezebb időben is meghozza a barátokat, a munkatársakat, az újabb munkálkodásra serkentő vitapartnereket, az elismeréseket, magát az érdekeiért harcolni is képes, erős közösséget.

Kós Károly ebben bízva az egyik Reményik Sándornak címzett levelében így ír: „Mi kevesen, néhányan megmarkoltuk a dolgot: belülről, alulról felépíteni Erdélyt” – mert hitte, hogy a részek alkotják az egészet ugyan, de önmagában egésznek is kell lennie a résznek ahhoz, hogy építőkockája lehessen a nagy egésznek.

                                                                             Szerkesztette: Murvai Miklós

o0o

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács aradi szervezete 2019. november 11-én, hétfőn 17 órakor Magyar nemzetegyesítés elméletben és gyakorlatbancímmel videóvetítéssel egybekötött tényfeltáró estet rendez a Jelen Ház nagytermében.

Meghívott előadó: a Magyar Érdemrend lovagkeresztje (polgári tagozat) kitüntetésben részesült dr. Kántor Zoltán (phd) politológus, a budapesti Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója.

Az est házigazdája: dr. Borbély Zsolt, az aradi szervezet elnöke.

Társszervező: az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete.

Minden kedves érdeklődőt sok szeretettel várunk!