Az Aradi Fotóklub ötven éve

Fél évszázados az Aradi Fotóklub, az évfordulót ma délután 6 órakor nagyszabású tárlattal ünnepli a klub a megyei múzeum Klió Termében.

Külön szép, kollegiális és emberi gesztus, hogy a kiállítást a napokban korán elhunyt Siska-Szabó Zoltánnak, a klub oszlopos tagjának dedikálják, s néhány alkotása ebből a szomorú alkalomból a falra kerül.

Pedig az eléggé tágas kiállítóterem falai amúgy is zsúfoltak, hiszen fél évszázad rengeteg alkotójának kellene teret biztosítani, legalább egy munka erejéig, bár nagyon sokan többet is megérdemelnének. Mindenesetre nem irigylem a zsűrit, amely hosszas tépelődés után választotta ki a most bemutatandó fotókat. A művészek érzékeny lelkek, többen alighanem zokon veszik, hogy miért így és nem amúgy. (Talán ezért is van az, hogy napjainkban az aradi fotósok már nem egy alkotó csoportban tömörülnek.) Akik ott lesznek, ott lehetnek: a félszáz éve alakult Aradi Fotóklub számos, kezdettől ott lévő vagy később csatlakozott tagja. Sokan már nem lehetnek ott – köztük az alapító Kelen Ferenc EFIAP (nem is tudom, hogy van-e még más ilyen magas, nemzetközi rangú, elismertségű képviselőjük az aradi fotósoknak) –, már nem érhették meg ezt a szép ünnepet.

A kiállítók névsorán végigtekintve mindenesetre rengeteg, 30-50 évvel ezelőtt már aktív fotós neve tűnik fel – csak jelzésként: Aron Ardelean, Mihai Botez, Marcel Canciu, Éberlein Miklós, Frangopol Mihai, Jantó Béla, Simion Jarco, Virgiliu Jireghie, Kiss Árpád, Komjáti András, Kurucz Mátyás, Lehotsky Andrei, Libus András, Major Csaba, Viorel Muscă, Nagy Gyuris Irén, Adi Ostafi, Remlein Antal, Filip Rotaru, Szebrák Béla, Szőcs János, Ioan Truță és sokan mások. Mircea O. Boran, a klub jelenlegi elnöke

valamennyi, a fentinél jóval több nyilvántartott tag nevét fel tudja sorolni.

Arad, a már a XX. század elején az akkor még újnak számító művészeti ágat felkaroló, pezsgő szellemi életű város fotósainak utódai napjainkban, a műszaki feltételeket illetően jóval kedvezőbb feltételekkel dolgoznak, a művészi, időtálló fotó elkészítése azonban semmivel sem könnyebb, mint egykoron: kitűnő szem, fantázia, gyakran türelem, kitartás kell hozzá, s mivel jóval többen fotóznak, mint valamikor, az elvárások is nagyobbak. Az elvárt erényeket, reméljük, az aradi fotósok diplomakiosztással és egyebekkel fűszerezett évfordulós kiállításán is felfedezik majd a nézők.

-r -a