Az örökifjú Lúdas Matyi sikere

Sokat töprengenek a színházi rendezők, az előadások szervezői a siker titkán. Azon a sokak számára megfoghatatlan vonzerőn, ami a közönséget a nézőtérre csábítja. Nos, úgy tűnik, a gyermekelőadások szervezői könnyebben képesek rátapintani a lényegre, hiszen a szülők, a nagyszülők, a rokonság mindig vevő a család kedvencének a fellépésére. Ezek a gondolatok fogalmazódtak meg bennem, amikor vasárnap délután a minorita kultúrház nagytermében, telt ház előtt került színre az Ujj Ágnes nyugalmazott magyartanár által rendezett, a Kölcsey Színpad Százszorszép gyermekcsoportja által bemutatott Lúdas Matyi drámajáték 9 jelenetben. Mert igaz ugyan, hogy már a nagyszülők is Fazekas Mihály Lúdas Matyijának a fondorlatain nőttek fel, ám a mostani, 25 gyermeket megmozgató, díszletek nélkül, kevés szöveggel is dinamikusan ábrázoló változat az időseket is képes volt magával ragadni. A lendületes szövegmondás, a cselekménynek a beidegződött mozdulatokkal, kézlejtésekkel, gesztikulációkkal párosuló ábrázolása felszínre csalta a képzelőerőt. Új szemszögből csodálhattuk meg a libasimogatást, a lóra, illetve lóról való lepattanást, Lúdas Matyi megbotozását, valamint Döbröginek a háromszori bűnhődését. Ami azt jelenti, hogy a bevezetőben biztos sikernek ígérkező gyermekelőadáshoz mindenkép szükség van a rendezői kreativitásra, az újszerű, de megragadó megoldásokra is. Vasárnap minden együtt volt, ezt támasztotta alá az előadás végén felcsattanó vastaps, amit követően, a résztvevők nem rohantak el. Apraja-nagyja az anyukák által hozott sütemény, a Kölcsey Egyesület által felajánlott sós-ropi és üdítő mellett beszélgetett. Kellemesen együtt voltak, mint egy valódi nagy családban.