Búcsúzott az aradi diákszínpad

Lelkiismeret-furdalásom van – úgy két hónapja elmentem egy délután a Csiky Gergely Főgimnáziumba megnézni az ottani diákszínpad egyik próbáját, amelyet a szegedi Balog József színész (Aradon is láthattuk már), a szegedi MASZK Egyesület elnöke (az Aradi Kamaraszínház eredményes együttműködést folytat az egyesülettel, így került Balog József a Csikybe is), a Thealter Nemzetközi Színházi Fesztivál igazgatója vezet. Pontosabban nem is próba volt az, inkább a színészi mesterségbe való bevezetés-tanfolyam egyik órája, amelyen a résztvevő – X–XII. osztályos – diákoknak, nagy többségükben lányoknak egy-egy mondatot kellett elmondaniuk (a maguk, a másikétól nyilván különböző felfogásában), egy-egy mozgássort kellett elvégezniük, értelmezniük egy-egy helyzetet stb. Szóval: próbálgatták, ízlelgették – a tanfolyamvezető diszkrét irányításával – a színpadi kiejtés, mozgás rejtelmeit, látható örömmel. Erről akartam írni, valahogy azonban, egyéb elfoglaltságok miatt, nem került rá sor.

Most láttam a „végeredményt” a Szépek és szörnyek c. évadzáró előadáson. A cím nyilván a majd háromszáz esztendős, a Szépség és a szörnyeteg című, az utóbbi időben újra és újra elővett klasszikus mesére utal. Tizenvalahány szereplő (köztük három fiú), meg a Tanár úr lép fel benne egy rövid monológgal (s hogy a meghökkentő produkcióhoz igazodjon, öltönyben és mezítláb). Amúgy az előadás igen hosszú snitteket használ (percekig tart egy-egy jelenet, amikor például a színpadon ülők mobiltelefonjukon csevegnek, olykor egymáshoz fordulva – a játékba, bizonyára barátok, hozzátartozók révén a terem is bekapcsolódik telefonjaival), verseket olvasnak fel (egyszerre, úgyhogy a mormogásból csak a Rómeó és Júlia egy részletét sikerült felismernem, de angol vers is elhangzik), minden szereplő névvel bemutatkozik, majd hozzáteszi: Senki vagyok, sminkelik magukat a lányok (akik aztán egy-egy szál piros rózsát kapnak), hallható néhány angol szövegű dal (lemezről), aztán van egy magyar néptánc is. Kb. ennyi, meg a végén, amikor a közönség már kiment a teremből, nagy ováció a szereplők részéről „Józsi ’bá”-nak.

Volt, akinek tetszett a produkció, magam inkább azt várnám, hogy jövőre (remélhetőleg folytatódik az oktatás) valami „klasszikusabb” szerepben is lássam az ifjú diákszínjátszókat, akik addigra már túl lesznek a színészmesterség kezdeti lépésein.