Csokorba gyűjtve, hogy megmaradjon

Némi viszontagságok után, amelyekben nagy szerepet játszott a modern technika meghibásodása, megjelent Puskel Péter legújabb könyve, a Megújult házak, érdekes emberek, az Aradi Polgármesteri Hivatal, az Arad Municípiumi Kulturális Központ és az Aradi Pro Presens Alapítvány támogatásával. 

Ha a Nyugati Jelen olvasói ismerősnek találják a címet, az nem a véletlen műve – a szerző 2021-től 2024 januárjáig azonos címmel közölt cikkeket a Nyugati Jelenben, a kötetben ezekből bő negyven szerepel.

A pénteki bemutatóra a Jelen Ház nagyterme teljesen megtelt.

***

Bege Magdolna, a Nyugati Jelen főszerkesztője, a szerző beszélgetőtársa – és mondhatnám, főleg: a kiadvány ötletadója – elmondta: azért szeretett volna a megjelent írásokból egy kötetet, hogy az újságcikkeket egy csokorba kötve azok könnyebben megőrizhetőek legyenek a jelen-, talán még inkább az utókornak (már ha évtizedek múltán olvasnak még könyveket az emberek). Indításul arról kérdezte a szerzőt, hogyan kezdődött „szerelme” a téma, az épületek és lakóik iránt, majd a részletekről (ez akár szó szerint is értendő), házak és emberek esetében is, a tervezőktől, megrendelőktől, az egykori tulajdonosktól és lakóktól kezdve a belső udvarokig, a díszítésekig, a kapukig, az épületek rendeltetéséig stb.

Puskel Péter elmondta, hogy már gyermekkorában érdekelték a házak, az utcakép, meghatározó emlékként idézte fel, hogy kisgyermekkorában a Temesváron először látott utcai órák maradtak meg benne. Édesapja építészmérnöknek szánta volna, de az iskolában rájött, hogy azt nem neki találták ki, lett hát belőle nyelvtanár, majd újságíró, aki különös előszeretettel foglalkozott, ha tehette, szülővárosa épületeinek (sanyarú) állapotával – amíg be nem rendelték a megyei párbizottsághoz, s ráripakodtak: mi van, visszasírja a monarchiát? 

Mint tudjuk: a jelentős mai aradi épületek döntő többsége a XIX, század vége felé, a XX. század legelején keletkezett. 

Így hát csak gyűjtötte százszámra az adatokat tartalmazó cetliket, hogy majd jók lesznek még valamire – és hát jók lettek.

***

Puskel Péter könyve (s az azt megelőző cikksorozat) mostani címével (Megújult házak...) nem jöhetett volna létre, ha Aradon is nem indul meg pár éve az épületfelújítások nagyon dicséretes divatja. Évtizedekig szinte semmi nem történt ezen a téren, nincs rá pénz, mondták.

Az utóbbi években, úgy-ahogy, kezdett lenni: a középületek közpénzekből kezdtek megújulni, a magánkézben lévők lakóit pedig rávették, kényszerítéssel (a lakásadók alapos felemelésével), illetve támogatással (az adók részleges elengedésével) épületeik rendbehozására („homlokzati ráncaik felvarrására”, olvassuk a kötetben).

Az eredmények bámulatosak: egy-egy sikeres „műtét” után szinte rá sem ismerni egy-egy (nemrég még iszonyatosan lerobbant, lehangoló látványú) aradi házra, palotára, annyira megszépült. 

Persze még az elején járunk, de a folyamat remélhetőleg nem áll(t) le.

Puskel Péter a pillanat megragadásánál sokkal többet tett, a cím folytatása (...érdekes emberek) arról is szól, ki volt az, és mikor, aki a napjainkban megújult Földes-palotát, Bing- vagy Porcia-házat, Reisinger-villát stb. építtette, lakta, s milyen szerepe volt ezeknek az embereknek az egykori Aradon.

A könyv olvasmányos, könnyed, érdekes várostörténet, illetve hát a történetnek egy szelete.

A mindössze 140 oldalas, amúgy kivételesen jó papírra nyomtatott és jó fényképekkel illusztrált könyvért (a fotók nagy részét a szerző felesége, Puskel Tünde Emese készítette) e sorok írója kimondottan hálás, sokat tanult belőle.

Bár tanulnának a nála is tájékozatlanabb aradiak is.

A bemutatón kitűnő „házi muzsikusaink”, Miscovici Tibor (hegedű) és Miltaller Lajos (gitár) a tőlük megszokott magas színvonalon zenélve tették még vonzóbbá a sikeres estet.

Fotó: Kurunczi Ferenc