Fülöp Lídia 85 éves

Pedig olyan hihetetlennek tűnik, mikor fekete kalapkájában és vidám pepita kiskabátban mosolyogva fogadja a Lugosi Irodalmi Kör vezetőjeként a Temesvárról és Resicabányáról érkező vendégeket.

Mert Május 26.-án rendhagyó ünnepi köri-találkozóra gyűltek össze, a Református templom melletti közösségi házba mindazok, akik évtizedek óta követik és szeretik LIDIKÉT. Csak így kicsinyítő-becéző formában tiszteli az egész város, és minden ismerős is.  

Bátran vállalva életkorát tovább is tevékenykedik. Ma az éppen soros irodalmi ismertetőt Rejtő Jenőről, Langó Ferenc tartotta meg színesen és érdekesen. De a szokásos köri programot most tisztelői összekapcsolták a Lidike születésnapi köszöntésével.

A Román Írószövetség Temesvári Filiájától is érkezett egy kis tisztelő csoport, Pongrácz P. Mária alelnök vezetésével, aki az irodalmi köri ismertető után elsőnek köszöntötte az írónőt. Cornel Ungureanu elnöknek sajnos Nagyszebenbe kellett utaznia, de a levelét Pongrácz Mária tolmácsolta Lidikének és a jelenlevőknek, méltatva irodalmi munkássága érdemeit. Bárányi Ferenc Írószövetségi vezetőségi tag és Eszteró István költő is külön köszöntötték, ez utóbbi kiemelte Lidike legnagyobb érdemét, hogy minden írása, prózája és verse a szeretet jegyében született és ezért örökérvényű.

Az Irodalmi Kör tagjai Lidike saját versének felolvasásával tették ünnepélyessé és meghatóvá a szokványos köszöntést. „Hetven után” mélyen emberi mondandója és filozófikus életelemzése mindenkit meghatott. Hasonló képen Dr. Higgyed István nyugalmazott református esperes verses köszöntője is.

És a méltatások sorában kitértek nem csak írói munkásságára, hanem közösségszervező tevékenységének a megköszönésére is.

Másik, hobbyként művelt alkotói területe is szóba került, a szőnyegkészítés. A terem falát fő helyen díszítette egy kis méretű gyönyörű kézimunka-szőnyeg a református egyház címerével, mely a Lidike ajándéka. Sikeres kiállításai sorát fogják gyarapítani a most tervezett új bemutatók. Resicabányára hívták meg. Mert Lidike most is dolgozik, állandóan hurkolja a szebbnél szebb tematikus faliszőnyegeket – „Gyógyszer ez nekem, orvosság. Nem fáj a fejem, sem a kopott ízületeim, ha végre leülhetek szőnyeget készíteni.” – vallja meg szabadkozva. – „De azért az írást sem hanyagolom el, a következő könyvem címe LIDIKE lesz,- ha már Bárányi doktor ennyire felhívta erre a névre a figyelmet. Mert én soha sem felejtettem el, hogy honnan indultam és ezért tisztelem és szeretem az egyszerű embereket.”

Miután kapott még ajándékba egy ritka cserepes virágot is, valamint Fazekas Csaba református esperes hatalmas piros rózsa - fehér liliom csokrát is átadták a jókívánságok kíséretében Lidike kijelentette, hogy „De most már elég az ünneplésből, ha nem hozzátok be az ennivalót végre, - ketté váglak!” Erről a veszedelmes oldaláról még nem ismertem, de a környezete biztosan elhitte a fenyegetést, percek alatt terülj asztalkámmá változott a református gyülekezeti terem nagy T alakú tanácskozó asztala. Jó ízű falatozgatás közben tovább folyt a kötetlen beszélgetés, arról, amit Lidike csinált, de főleg arról, hogy milyen új közös terveik vannak, együtt a fiatalokkal…

Adjon Isten erőt és egészséget ehhez is, még sok éven át és tartsa meg ennek a Közösségnek Fülöp Lídiát, aki mint az erjesztő kovász, pezsgésbe tudja hozni maga körül a város idősebbjeit és fiataljait egyaránt.

Álljon még sokáig példaképként kedves Unokái és a város ifjúsága előtt, eleven bizonyságul arra, hogy az olthatatlan tanulásvágy és szorgalom, a feltétel nélküli szeretet milyen csodákra képes.

Isten éltessen Sokáig!

Bárányi László Ildikó