Görgei Artúr, az élő vértanú

Nem hinném, hogy van olyan, nemzete történelem iránt valamelyest is érdeklődő ember, aki ne hallott volna Görgei Artúrról.

Az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc egyik kiemelkedő személyiségének nevéhez fűződik a Habsburgokkal szembeni hősies katonai szembefordulás, s az annak idején Európa felvilágosult elméi között rendkívül erős és pozitív visszhangot kiváltott magyar forradalom utolsó, tragikus aktusa, az Arad megyei Világos közelében, a szöllősi mezőn megesett fegyverletétel.

Ami utána következett: október 6., Arad, a 13 vértanú kivégzése.

Görgei Artúrt, a kivételes tehetségű hadvezért (és makulátlan jellemű embert) hosszú ideig „a nemzet árulójaként” tartották számon.

***

Az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal közösen szervezte a Görgei Artúr, az élő vértanúc. előadást a kétszáz éve (1818. január 30-án) a Felvidéken született vitatott személyiségről.

Bevezetőjében Murvai Miklós házigazda, az említett Egyesület mindenese (mellesleg az előadás közben vetített, minden elismerést megérdemlő, bizonyára hatalmas munka révén létrehozott képes összeállítás megalkoltója) a Jelen Ház teljesen megtelt nagytermének közönsége előtt elmondta: jövőre lesznek nagykorúak, 18 évesek, és rendszeresen megszervezett (magas színvonalú – szerk. megj.) előadásaik sorában ez már a 14., amelyet az 1848-as forradalomról, hátteréről, történéseiről, személyiségeiről, következményeiről tartanak, neves előadók közreműködésével.    

Ezúttal Görgei került előtérbe, Olasz Angéla ny. aradi történelemtanárral.

Senkinek nincs könnyű dolga, aki kb. 75 percben megpróbál hű, reális képet nyújtani egy olyan – vitatott – személyiségről, akiről könyvtárnyi elemzés és számos irodalmi mű született. Főleg akkor, ha a korszak a magyarság történelmének egyik ikonikus alakjával, Kossuth Lajossal kapcsolatos viszonyát nem, vagy csak nagyon érintőlegesen tárgyalja  – ez a kapcsolat minden bizonnyal egy következő előadás témája lesz. Holott Görgei történelmi szerepe aligha értelmezhető a Magyarországról a szabaságharc bukása után menekülő Kossuth 1849. szeptember 11-én kelt vidini (az akkor még török megszállás alatt álló Bulgária) levelétől, amelyben a nemzet árulójának bélyegzi a korábban Aradon az ország – általa kinevezett – polgári és katonai teljhatalommal felruházott vezetőjét, s ezzel hosszú évtizedekre megbélyegzi a szabadságharc egyik legtehetségesebb és legodaadóbb harcosát. (Ne feledjük: küzdött a forradalmi seregben egy rettenthetetlen, szerb nemzetiségű Damjanics, meg sok más, nem is magyar, utóbb aradi vértanúvá vált tábornok, és számtalan névtelen hős is.)

Az előadás főleg Görgei életútjára, katonai pályafutására összpontosított, gyermekkorától, az apja választotta, fiára kényszerített katonai  tanulmányaitól fogva a világosi fegyverletételig és az azután következő évtizedekig. Görgei 1848 tavaszától (miután 1845-ben a császári seregből kiugrott huszár főhagynagyként lemondott a nevében szereplő, nemesi származást jelző y-ról a plebejusi -i javára) a forradalmi hadseregbe való jelentkezésétől tüneményes katonai karriert futott be, végül, több alkalommal, a hadsereg főparancsnokává és hadügyminiszterré vált. Ám kiváló adottságai ellenére sem tudta megakadályozni a kor körülményei között elkerülhetetlen vereségeket, bár sokszor, személyes példájával és kiváló tehetségével megfordította a csaták sorsát.

Megakadályozta azonban, biztosan, a fegyverletétellel, hogy Világosnál sok ezer magyar honvédot lemészároljon a minden tekintetben fölényes katonai túlerő, s ezáltal életerős férfiak ezreit mentette meg a jövőnek – a maga „jó hírnevének” besározása révén.

„Vagy bolondok vagyunk s elveszünk egy szálig, / Vagy ez a mi hitünk valóságra válik” – írta később Ady Endre, bár aligha Világosra gondolva.

Görgei tudta: botorság, sőt bűn elveszni az utolsó szálig egy teljesen kilátástalan küzdelemben (tán ez az utókor számára talán nagyon pozitívan hatna – szerk. megj.), mert később a megmaradottakra, az eszmét ápolókra szükség lesz. A magyarságnak csak 1888-ban sikerült,­ az 1848-as Klapka tábornok kezdeményezésére jó kétszáz, akkor még élő egykori honvéd tiszt támogatásával elérnie, hogy Görgeit ne tekintsék árulónak.

Ezek dacára az 1916-ban, 99. évében elhunyt Görgei egy szörnyű és igaztalan vád árnyékában töltötte életét, noha jelentős írók, személyiségek (köztük Mikszáth Kálmán, Móricz Zsigmond) álltak ki mellette.

Hogy mi indokolta, annak idején, Kossuth híres-hírhedt, Görgeit hazaárulással vádoló levelének megírását, azt egy következő, az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete által szervezett előadásból bizonyára megtudjuk.