Jávor-anekdoták

A városi folklór vicces műfajához tartozó anekdoták, vagy adomák csak közismert híres emberekről születnek.Az egyes korok anekdotái sok mindenről árulkodnak. Ha figyelmesen olvassuk őket, rengeteget megtudhatunk arról a korról, amelyben születtek, a benne szereplőkről.Ezeket a lejegyzett, vagy csak szájról-szájra, korról-korra terjedő történeteket általában valósnak tekintünk, de nem árt a mesélőnek úgy kezdeni, hogy: állítólag.

(1) A csőlakó

Állítólag, a román közigazgatás az elfoglalt erdélyi területeken munkaviszonyhoz kötötte a tartózkodási engedélyt, vagyis aki nem tudta igazolni, hogy van állása, megélhetése, azt kíméletlenül besorozták. Jermann Pál mindenképp el akarta kerülni, hogy besorozzák román bakának, hiszen 1919-ben ez egyébként sem jelentett és nem is hozhatott semmi jót egy erdélyi magyar számára, ezért kiutasíttatta magát Romániából. Ennek a megoldásnak az volt az előnye, hogy a hatóságok a távozóknak vasúti menetjegyet biztosítottak, így tehát legalább az útiköltségre nem volt gondja.

Pali 17 évesen hagyta el szülővárosát, Aradot. Egy fűzfa kosárral érkezett Budapestre, ez volt minden poggyásza. Igazi hajléktalanként pályaudvarok várótermeiben, nyáron pedig a főváros kellemesebb parkjaiban aludt. Egyik éjjel, miközben mélyen aludt a városmajori éjszakában, a mellette lévő fára akasztotta fel magát valaki, aki minden bizonnyal nem vette észre a fűben szunyókálót. 

Az ébredező Pali, ahogy felnéz, a hajnali derengésben ott látja a feje fölött a virágos faágon lógó embert! Rémületében felpattant, és addig szaladt, amíg csak a tüdeje bírta.

Később az esetet így mesélte el: „Borzalmasan megijedtem, elszaladtam. Sokáig szaladtam, amikor végre leültem egy padra, és hangosan felnevettem. No, Jávor, láttad ezt? Úgy látszik, vannak még nálad is elkeseredettebb emberek ebben a városban – vigasztaltam magam”.

 o0o

Az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete 2016. február 23-án, kedden 18.00 órakor a Jelen Ház nagytermében megemlékező előadást tart Arad híres szülötte, Jávor Pál életútjáról.

A meghívott előadó, Olasz Angéla Kölcsey-díjas nyugalmazott tanár  A színészideál és az ember című videovetítéses előadása keretében, a kérdésként feltett  Szeretet Himnusz harmadik sorát parafrazálva   „…csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom?” – keresi és adja meg a választ a színészlegendát illetően.

 Az est házigazdája: Murvai Miklós, társszervező: Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Arad megyei szervezete.

Minden kedves érdeklődőt sok szeretettel várunk.