Kiáltó Arad fele

Zorkóczy Zenóbia színművésszel a közelmúltban Arad megyében lebonyolított négynapos, gyermekeknek készült előadássorozata koronáját képező, Ölelj magadhoz címmel a Mosóczy-telepi református templomban istenes versekből bemutatott irodalmi műsora után beszélgettünk. 

Amint elmondta, Aradon többször is átutazott, hisz valamikor 2-3 évadot a temesvári Csiky Gergely Magyar Színházban dolgozott. A templomban megtartott előadása boldoggá tette, mert ezzel új helyszínnel gazdagodott az erdélyi turnéi során felkeresett magyarlakta városok névsora. Az a célja, hogy minden magyarlakta települést felkeressen irodalmi műsorral, kiemelten a szórványban lévőket, ahova a hivatásos színtársulatok nem tudnak eljutni. Maga csak irodalommal foglalkozik akár gyermek-, akár felnőtt-műsorról van szót. A vidéki embereknek az előadást általában a helyi igényekhez igazodva válogatja össze. Vidéken olyan igazi nagy, egyszerűségükben szép verseket mutat be, amelyeket mindenki megért, mindenkihez eljut az üzenet. Noha művészek ritkábban szavalnak istenes verseket, maga olyan tematikát vállal, amely belülről fakad, mert élményei Isten közelébe vitték. Pilinszky lelki világát érzi magához a legközelebbinek. Ő írja, hogy a művészet csak hitből születhet, a hit teremti meg az igazi alkotásokat, az adja meg a tartalmukat. Maga hiszi, hogy az előadás megtalálja; Pilinszky szerint kell hinni, hogy megszületik valami, és bizonyára meg is fog születni. E hittel az előadás mindig újraszületik. Először, amikor megszerkeszti, előadás közben pedig újraszületik a közönség függvényében. Mindig az adott emberek, a tér, az akusztika, illetve az aznapi hite adja meg az előadás hangulatát. A természetének nagyon megfelel a magaválasztotta, sokszor síkos szabadúszó pálya. Gyermekkora óta nagyon vonzódott a versek felé, már a főiskolán gondolkozott az önálló műsorokon. Amikor a temesvári színháznál utoljára dolgozott, megismerte a férjét, családot alapított, otthagyta a színházat, de az önálló műsorokat folytatja. Nem ellenkezik a sorsával, ezért sok szépet és jót kap tőle, amit szívesen elfogad. A szabadúszó pályán jól megélni nem lehet, csak szerényen, és agyondolgozva magát; 500 verset tud, ezekből állítja össze 14 műsorát. A napi 8 órát úgy ledolgozza, mint más a gyárban, hiszen naponta 3 gyermekelőadást tart, ismétli a már betanult műsorokat, illetve állandóan újakat is tanul. A meghívások úgy történnek, hogy egy-egy előadásán részt vesznek más településbeliek is, akik oda is elviszik a hírét, az üzenetét. Az első évben 70 előadást tartott, amiből a következő évben 150 kerekedett. Néhány évvel ezelőtt Kanadában járt, őszire 10 előadásos turnéra hívták meg Kanadába és az Egyesült Államokba. Németországba és Bácskába is hívták. Szinte mindenhol igénylik a Kiáltó Arad fele című előadását, amit először Budapesten, a Millenáris Központban mutatott be jó néhány éve. A Zeneakadémiáról is látták többen, akik mind elismerően nyilatkoztak az újszerűségéről, az üzenetéről. Azóta bejárták vele egész Európát, de a világ számos nagyvárosában, kisebb településén is előadta – Arad kivételével. Az számára a legnagyobb kihívás, hogy végre Aradon, a Magyar Golgotán is bemutathassa az oda írt előadását, október 6-a előestéjén. Ebben zongorakísérettel ’48-as megzenésített verseket énekel. A műsor kronológiailag kíséri március 15-étől október 6-ig az eseményeket, Vörösmarty, Arany, Petőfi legjobb megzenésített verseivel alátámasztva, amelyek leírnak egy-egy csatát vagy kiemelkedő eseményt. A dalokat 2-3 soros prózai szövegek fűzik egybe. A fiatalok által is igen kedvelt zenés műsornak olyan zenéje van, ami a verset kiemeli, akár kint is elő lehet adni, fiatalokat, diákokat bevonva. A Szabadság-szobornál e műsort bemutatni nemcsak neki, hanem a közönség számára is feledhetetlen élmény lenne. Mivel október 6-a táján már bizonytalan az időjárás, a helyszínen előadott 2-3, megzenésített, alkalomhoz illő vers is remekül hatna. Az 50 perces előadás idején, bárhol is van a világon, Arad felé fordulva kiáltja a világba nemzetünk fájdalmát. Az előadás nagyon is megfizethető; éppen emiatt vannak elkeseredve az erdélyi művészek, akik valódi értéket tudnak felmutatni, ugyanis gyakran mellőzik őket, inkább anyaországiakat hívnak meg egy-egy alkalomra. Ők viszont soha nem tudhatják olyan átéléssel tolmácsolni a szórvány-magyarok, a hitükben, nemzeti tudatukban megingott külhoniak problémáját, mint a közülük való, velük együtt élő, itthon boldogulni, szolgálni akaró művészek.

Hogy végre a Magyar Golgota örökösei, az aradiak is Aradon láthassák a nagyvilág magyarsága által már ismert, elismert Kiáltó Arad fele című, Zorkóczy Zenóbia művésznő megzenésített előadását, az rajtunk is múlik, azt igényelnünk kell!