Lári fári, a közönség szemével

Az Aradi Magyar Színház szervezésében vasárnap délután és estefelé két előadáson lépett fel a Jelen Ház nagytermében a nagyváradi MM Pódium Színház Láfi fári, avagy a magyar operett királyai c. műsorával, amely fél évvel a nagyváradi bemutató (2012. augusztus) után jutott el Aradra. 

A váradi társulatnak nem ez az első aradi fellépése, és egyáltalán nem véletlen, hogy két előadásra is megtelt a terem. Az aradi közönség nemcsak az operettet szereti – a mostani előadáson Kálmán Imre, Kacsoh Pongrácz, Lehár Ferenc, Huszka Jenő immár bízvást mondhatjuk: halhatatlan melódiái szerepeltek –, hanem Meleg Attila társulatát is, amely nagy odaadással, mondhatni művészi alázattal közelít ezekhez az alkotásokhoz.

A két aradi előadást ezúttal nem az újságíró, hanem a közönség szemével próbáljuk leképezni. Aki az alábbiakat elmondja: Szarvashegyi Rozália ny. tanítónő, aki nemcsak átlagos színházkedvelő, hanem annak idején a tornyai fiatalok számára számos „szerepet” is rendezett, tehát az átlagnál talán kicsit közelebb áll a színpadhoz.

– Milyennek látta váradiak előadását?

– Nagyon tetszett, nagyon kitettek magukért. Sajnos, nem vásároltam műsorfüzetet, a szereplőket nem tudom megnevezni, pedig a nevüket érdemes lenne megemlíteni. (Hadd tegyük meg mi: rendező-műsorvezető Meleg Attila, fellépők Molnár Júlia és Kele Krisztina énekesnők, Korda Árpád, Farkas Beatrix, Sajgó-Bezgédi Norbert, Szallós Ildikó táncosok – szerk.). Az énekesek olyan szépen kivágták a magas C-t, hogy öröm volt hallgatni. A táncosok teljes erőbedobással táncoltak, nem sajnálták a fáradságot, nagyon szép látvány volt, nekem különösen egy alacsonyabb barna fiú tetszett (Korda Árpád – szerk. megj.) Nagyon szépek voltak a kosztümök, szinte minden számhoz más-más ruhát vettek fel. Énekelt az a primadonna, aki a Mágnás Miskában (ezt Aradon is előadták a váradiak – szerk. megj.) Marcsát játszotta, ezt már akkor is tárgyaltuk, hogy milyen jól kiválasztották, ott egy igazi tenyeres-talpas cseléd volt. (A kedves néző nem jól tudja: a Mágnás Miskának ebben a szerepében Tóth Tünde szerepelt – szerk. megj.) Ami még nagyon tetszett: az összekötő szöveg. A konferanszié elmesélte az operett egész történetét, azt, hogy némelyik operett nem aratott kezdettől sikert, aztán hogyan lett Budapest az egyik bölcsője, hazája az operettnek. Elmesélte, hogyan állított be az igazgatóhoz Fedák Sári, hogy ő színésznő akar lenni, a legjobb primadonna, s addig erősködött, amíg meghallgatták. A Fedákot játszó színésznő olyan produkciót vágott le Aradon, hogy elhittem neki: ő valóban Fedák Sári. Aztán a Blaha Lujza-történet – szóval nemcsak kitűnő előadás volt a váradiaké, hanem valóságos operett-történeti ismertető.

Mindent egybevetve: nagyon bámultam őket, és elégedetten jöttem ki, mint ahogy a délutáni előadás is, mint hallottam, elbűvölte a közönséget. És nem tudom, említettem-e: nagyon jól megírták az összekötő szöveget. Csak gratulálni tudok nekik.