A két szomszédváros, Arad és Temesvár között élénk a képzőművészeti együttműködés. Mégis mintha a temesváriak gyakrabban mutatkoznának meg egyéni vagy csoportos tárlaton a Maros-parti város kiállítótermeiben, mint fordítva.
Ezért is keltett élénk érdeklődést és vonzott szép számú közönséget Maria Balea aradi festőművész és grafikus tárlata a Helios Galériában, a hét közepén. A Kolozsváron diplomázott alkotó 1999-től a Képzőművészek Szövetsége aradi szervezetének tagja, munkái nemcsak itthon, valamint a kontinensen szereztek elismertséget számára, hanem a világ távoli tájain is, például Azerbajdzsánban vagy Indiában. Megbecsült tagja a régió képzőművészi közösségének, a kisiratosi művészeti alkotó táborban is gyakran megfordul.
A temesvári tárlata – közel 20-20 nagy és kisméretű alkotás – egységes, tartásos, hozza Maria Balea nevével fémjelzett, kristálytiszta egyéni stílust, amely az expresszionizmusból kiinduló absztrakt, nonfiguratív művészet legjobbjai közé emeli.
A tárlatnyitón mondott beszédében Alexandra Titu műkritikus, egyetemi tanár az alkotónak az idővel és az emlékezettel, az objektív és szubjektív szférával folytatott dialógusát emelte ki. A képeket uraló szürke tónus, egyáltalán nem lehangoló, sőt a szürke sejtelmesen légies változatai „látni engedik” a makrostruktúra tömbjeit, amelyek előterében a többnyire függőleges elrendezésű, dinamikus vonal és színfolt szövevény (a meleg tónusú sárgák, barnák, zöldek, vörösek) az érzelmek, gondolatok, emlékek leképezései. Ez a tömörítő és harmóniát teremtő eljárás váltja ki a befogadóból, vagy a képet csak kíváncsian szemlélő nézőből a művészi élményt. Erőssége az alkotónak a bravúros szerkesztés, a virtuóz vonalvezetés és a színharmonizáció kiváló kezelése.
A tárlatnyitón Lucian Nagy, a Bega Blues Band szaxofonosa hangulatteremtő improvizációival egészítette ki a művészi élményt.
Maria Balea kiállítása október 18-ig tekinthető meg az Opera téri kiállítóteremben.
Hozzászólások