Megjelent a Szövétnek októberi száma

A rózsa virágjának áttetsző szirmai s két árnyékba bújt bimbó – a Fény felé vezeti tekintetünket. Lenyűgöző látvány októberben. És a felhők mögül előbújó, vakító napfény bevilágítja lelkünket. Ehhez nyújt segédkezet idén ötödik alkalommal jelentkező, aradi kulturális szemlénk, a Szövétnek. A címlapra Köteles Nikolett, a Csiky Gergely Főgimnázium tehetséges diákja küldte A Fény felé című fotóját.

Következzék egy kis ízelítő a Szövétnek 126. számából.

IRODALOM, MŰVÉSZETrovatunk ezúttal is versekkel indul: Gál Z. Csaba, a Csiky egykori tanulója Budapestről üzent (Kócos nyarak), Arany-Tóth Katalin „őszillatú” költeményével (Leltár) emeli a lap színvonalát, Nagy Gizella hangulatos, Őszi versei színesítik októberi számunkat, Radnai István, veterán költő munkatársunk  bizonyára Petőfi Sándorra gondolt, amikor tollat ragadott (Akasszátok fel a csillagokat!), Grosz László sajátos stílusában rajzolja meg  az október hangulatát (Aradi október), Regéczy Szabina Perle a tavaly elhunyt, sikeres, kürtösi születésű költő, Gheorghe Mocuța két versét fordította magyarra (Párizs ’68;Selyemgubó). A rövid próza sem hiányzik: Juhász Béla (Jó utat!),Markovics Radmila (Jánosgazda) és Kocsik Krisztina (Megnyugvás) írásai képviselik ezt a közkedvelt műfajt. Nótáros Lajos tovább bonyolítja folytatásos regényének cselekményét (Arad marad – III.5.). Piroska Katalin, Az aradi magyar színjátszás 130 éve, című két részes, monumentális munka társszerzője ismét színházról ír (110 éve került színpadra először – A tanítónő). Könyvbemutatókról tudósít a folytatásban Pataky Lehel Zsolt („Arad kifogyhatatlan aszemélyiségekből”) és Ujj János (Bő könyvtermés: Nyugati Jelen Évkönyv – 2019; BrauchMagda: Csakazértis). Végül Ódry Mária beszámol Móré-Sághi Annamária faliszőnyegeinek kiállításáról (Miért szép?).

Októberben Aradon határozottabban felszínre tör a TÖRTÉNELEM idézése. Dr. Vajda Sándor, a nagy tiszteletnek örvendő borosjenői, nyugalmazott főorvos városához kötődő aradi vértanú, gróf Leiningen Westerburg Károly személye előtt tiszteleg igen jól dokumentált tanulmányában (A szabadságharc dicsősége és bukása egy család életében). Blazovich László Szegedről a 200 éve elhunyt polihisztor, Dugonics András alakját mutatja be olvasóinknak (Dugonics András és a Radnai történetek).

MEMOÁR rovatunk a visszaemlékezéseké. A 3. Soborsini Repkény találkozón Szávai Géza, a Budapesten élő, Székelyföldön született, Déry Tibor-díjas író 6 kiadást megért Székely Jeruzsálem című könyvéből olvasott fel részleteket (Saját arcunk). Tatár Etelka chicagói levelében a nemrég eltávozott Kányádi Sándorra emlékezik, felidézve egy történetet, amely költőóriásunknak állít emléket (Kányádiról másként). Koreck Aladár Kolozsváron eltöltött egyetemista éveit eleveníti fel készülő, újabb könyvében. Ebből emelt ki egy részletet (Színháza világ – Kolozsváron). Az idei Soborsini Repkény meglepetéseként Kövér Miklós, városunkból elszármazott kölni orvos 70. születésnapja alkalmából mély gondolatokkal átitatott versét olvasta fel. Az októberi Szövétnekben ezt is elolvashatjuk (Címe sincs ballada egy névtelen emberfiáról).

 HELYTÖRTÉNETrovatunk nagy tiszteletnek örvendő, örökös munkatársa, Sarusi Mihály sziporkázó cikket közöl újra tájainkon élt magyar emberek életéről, „tetteiről” (Justh, Tornya és (a paraszt) Shakespeare). Stefanov Titusz Sever Dan sorozata 6. részéhez ért (Az araditurizmus rövid története – 6.)

Ezúttal is igen tartalmas a HITÉLET rovat. Szilvágyi Zsolt, a Zimándújfaluról elszármazott, temesvár-józsefvárosi, római katolikus plébános, a Csiky Gergely Főgimnázium egykori végzőse alaposan dokumentált cikket írt (Piaristák, atanító szerzetesek). Bátkai Sándor példabeszédnek beillő eszmefuttatása biztosan sok olvasónknak örömet szerez (Ő parancsolta meg, hogy mondjuk el mindenkinek). Horváth Csaba gondolatgazdag, érzelmes írása a közelgő Halottak Napjára emlékeztet (Pizsamaosztás).

Brittich Erzsébet KERESZTREJTVÉNYe képzőművészeti témát érint (Művészcsalád).

A szerkesztőbizottság FELHÍVÁSával indul a HUMOR rovat. Közzétesszük:

Kedves Olvasónk, Munkatársunk, a Szövétnek decemberi számában a szilveszter szellemében, mosolyogva, kacagva szeretnénk búcsúztatni az óévet. Ehhez szükségünk van humoros, vidámságot sugárzó anyagokra: humoreszkekre, vicces történetekre, anekdotákra, versekre, rajzokra, fotókra. Azt is írd meg, ha történt Veled valami vicces az elmúlt évben! Ezekhez kérjük segítségedet. 2018. november 20-ig várjuk munkáidat a juhaszbela50@gmail.come-mail  címre.

Reméljük, legalább olyan színvonalas írásokat kapunk régi és új munkatársainktól, mint amelyeket ebbe a lapszámba ajánlott Szabó István (Keres(d) a nő(t)) és Kövér Péter (A lustaságcsimborasszója, avagy kimutatta a vörösre festett oroszlánkörmeit).

Ezúttal a lap végére került az OKTATÁSrovat. Benne Rogoz Marianna szeptemberi gondolatai (Tanévkezdés ismét) és új munkatársunk, Nyári Andrea, tanárnő beszámolója (Évkezdő szakmai műhelya Csiky Gergely Főgimnázium pedagógusai számára).

Végül ejtsünk néhány dicsérő szót a lap figyelemre méltó képanyagáról! Kett Groza János rajzai mellett új név jelzi legújabb, igen tehetséges illusztrátorunk grafikáit: Madarász Izabella. Az első belső, színes borítón kulturális életünk néhány őszi pillanatát elevenítjük fel. A hátsó borítón összeállítás Fodorean Pásztor Gyöngyi falikárpitjaiból. A hátsó borítón Weöres Sándor örökzöld verse: Ballada három falevélről, a háttérkép szerzője pedig új munkatársunk, Peloc Piri munkája: Őszi falevelek.

Kedves Olvasó! Hűvös, majd hideg napok következnek. Olvasd el az októberi Szövétneket! Meleget sugároz a szívekbe.