Regéczy Éva könyvének bemutatója

Mi is az a toportyán?

Írta:
2018. június 22. 11:00 (péntek) /
Szerdán délután az aradi Jelen Ház nagytermében Regéczy Éva az Irodalmi Jelen Könyvek sorozatban pár napja megjelent Fehér árnyék c. novelláskötetét mutatták be. A hetvenen túli szerző (nem árulok el titkot – bár a hölgyek koráról, állítólag, illetlenség szót ejteni – az előszóban maga írja le születési dátumát) az aradi, a város nagy költő-szülöttéről elnevezett Tóth Árpád Irodalmi Kör tevékeny tagja (leánya a kör elnöke), ott sokszor olvasott fel, s az Irodalmi Jelenben (Nyugati Jelen-mellékletben) is többször közölt.Szóval: Regéczy Éva most saját kötettel jelentkezett.Ennek első, A vízimalomnál című írásában olvasom, hogy a toportyános az fenyőerdő, nyilván székely nyelvjárásban, ahol a toportyánféreg, az ordas farkas a gazda. Magam, emlékezetem szerint, egyszer sem írtam le ezt a szót, amelyet Arany Toldijából ismerek („És mint a toportyán, ha juhász kergette, / magát egy kiszáradt nagy nádasba vette.”) Ha számomra R. É. könyvéből ez volna az egyetlen felfedezés, akkor is érdemes lett volna elolvasni.De nem csak ezzel maradtam.Nem tudom, hogy R. É. könyve benne marad-e az aradi származású írók „nagykönyvében”, az azonban biztos, hogy színfoltként benne lesz: olyanként, mint ahogy Bege Magdolna, az Irodalmi Jelen főszerkesztő-helyettese a bemutatón mondta: a kötet elolvasásakor a naiv festők jutottak eszébe, akik szívből-lélekből, belülről fakadóan vetítik vászonra gondolataikat, érzéseiket. Esetünkben írásról, papírról, nyomtatásról van szó – mindenképpen egy őszinte, kitárulkozó lélek megnyilvánulásairól. Hogy egy (majdnem mindenkor esendő) ember mindig, történelmi perspektívából és művészi szinten, nemcsak a saját szemszögéből megbízhatóan rögzíti-e a kor eseményeit az irodalom – értékeket is figyelembe vevő – szűrőjén keresztül, nyilván, azon, természetesen, lehetne vitatkozni. Évszázadokra visszamenően. Az utókor hámozza ki a maga tanulságait. Ami adott: megjelent Regéczy Éva kétszáz oldalas, mintegy harminc írást tartalmazó kötete, amelyből, a bemutató során Czernák Ferenc, Kiss Anna és Regéczy Perle olvasott fel egy-egy írást.
A kötetet eltettem könyvtáramba, dedikálva, talán az utókor számára.       

Hozzászólások