Miről ír az áprilisi Szövétnek?

Április a húsvét és a húsvéti bárányok hónapja: előbbiekre a borítólapon Bodó Gábor felvétele, magára az ünnepre – post festum – a főszerkesztő, Juhász Béla emlékeztet, megállapítva: lassan már falun sem járnak locsolkodni, s nem kellene engedni e szép szokás kihalását. Hát ne hagyjuk, csak rajtunk múlik.

Az áprilisi szám egyébként, szokás szerint, kiegyensúlyozott, műfajilag is, a témát tekintve is; ezúttal is sok jó, érdekes írás szerepel benne. A negyvenoldalas számban a költészetet Böszörményi Zoltán, Grosz László, Radnai István és Ódry Mária képviseli, a többi írás prózai – és igen változatos. Réhon József, az egykori szerkesztő öniróniát sem nélkülözve arról beszél, hogy „Hogy írok én?”. Ujj János (a másik volt szerkesztő) Juhász Béla nemrég megjelent könyvét (Legyőztük a rákot) recenzálja, ugyanazzal a témával, s a szerzővel foglalkozik Pataky Lehel Zsoltnak a szerzővel készült, a Temesvári Rádióban is sugárzott interjúja. Érdekes Nótáros Lajosnak az Arad marad. P. S. kétségbeesett és ponttalan visszaemlékezése önmagára és viselt dolgaira c. írása, amelynek alighanem folytatása is lesz. S ha már Aradról esett szó: élvezettel olvastam Fekete Réka Arad bennem marad c. hangulatos vallomását, Puskel Péter mindig érdekes írását az aradi titkokról, rejtélyekről, kuriózumokról. Vajon hány városát szerető és úgy-ahogy ismerő helybeli tudja, miért épült az aradi neológ zsinagóga egy belső udvarba, s hogy harangja is volt valamikor? Számomra újdonságként hatott, hogy a híres színész, Rajnai Gábor Aradon született – Piroska Katalin cikkében olvasható –, és még inkább meglepett, hogy Mály Gerő az Arad megyei Székudvaron látta meg a napvilágot. Élvezettel olvasható a lapszám több más írása is: Juhász Béla vallomása Ficzay Dénesről, Gál Zoltán Csaba esszéjének második része a kivándorlásról, az emberi természetről és a hontalanságról, Rudolf Ágnes osztályfőnök beszámolója a Sulijó pályázaton nyertes aradi 11. C algyógyi „osztályösszerázásáról”, Ilona János tanár Nethuszárok Budapesten és Aradonc., ugyancsak diákokról szóló írása. Mint ahogy részben diákokról is a ma Chicagóban élő egykori aradi magyartanár, Tatár Etelka Ki a farkas, ki a bárány c. „húsvéti története”. Az I. világháború után kezdődik és a másodikig húzódik Móré-Sághi Annamária Díszmagyarok c. írásának témája. Háborús témájú Matekovits Mihály (Háborús családi emlékek) és Özv. Bogdánné Vezér J. Glória (Furcsa dolgokat produkál az élet) visszaemlékezése.