Munka után felüdülés az oktatás

Pintér András nagyvarjasi gazdálkodó, tenor-szaxofonos az elmúlt félév során új feladatkörben, néptánc-oktatóként mutatkozott be. Először a gyoroki, az utóbbi hónapokban a zimándújfalusi fiatalok táncoktatójaként működött közre két falunapon is. A zimándközi falunapon beszélgettünk.

– Számomra meglepetést okozott, amikor először halottam az ön táncoktatásáról. Mióta foglalkozik vele?

– Tavaly alakult ki Gyorokon, ahol ismerem Lőrincz István alpolgármestert…

– De hát egyáltalán tanult valahol néptáncot, táncolt valahol?

– Hogyne, még tornyai iskolás koromban, amikor Ujj Ágnes tanárnő tanított néptáncot, én is nagy élvezettel gyakoroltam. Táncolni nagyon szeretek, Gyorokon három egymás utáni évben zenéltünk a szüreti bálon. Egyik alkalommal felvetődött az igény a néptánc-oktatás iránt, s azt mondtam Lőrincznek: ha megfelel az a szint, amelyiken én oktatni tudok, hát vágjunk bele. Betanultunk két táncot, egyikkel fel is léptünk, a másik félkész állapotban van. A gyerekek ismerik az alaplépéseket. Időközben azonban annyira megszerették a néptáncot, hogy a próbák megszakadása után is folytatni akarták.

– Hogy került Zimándújfalura?

– Valószínűleg Kocsis József alpolgármester beszélt Lőrinc Istvánnal. Egy zimándújfalusi temetésen zenéltünk, ahol Kocsis József megkeresett, megegyeztünk a helybeli táncoktatás beindításában.

– Gyorokon már nem oktat néptáncot?

– Úgy tűnik, a gyorokiak más oktató után néznek. Engem még nem kerestek meg hivatalosan, de a gyerekektől úgy hallottam, a továbbiakban egy hölgy fog néptáncot tanítani nekik, tehát marad Zimándújfalu.

– Nem is sejti, miért keresnek mást?

– Az utolsó fellépésünkön volt egy kis nézeteltérés a gyerekek között, amiért elmaradtak a próbák. Többen jelezték, ha elmaradtak Gyorokon a táncpróbák, ők bárhol, akár Aradon is szívesen folytatják. Mivel Zimándújfalun kevés a fiú, egy gyoroki testvérpáros átjött ide táncolni, mindkét falunapon fel is léptek.

– Hogy fogott hozzá a néptánc-oktatáshoz a két településen? Talán tehetségfelméréssel kezdte?

– Zimándújfalun, a kultúrotthonban volt egy megbeszélés, amelyiken részt vett Kocsis József alpolgármester, Ménesi Melinda községi tanácsos, Kozma Matild, valamint a gyerekek. Közülük magasság szerint kialakítottunk két csoportot, amelyekkel elkezdtük a tánc alaplépéseknek a tanulását. A gyerekek azonban olyan sokan vannak, hogy a két csoportot is feleznünk kell annak érdekében, hogy egy közepes méretű színpadon fel tudjunk lépni. A nagyobbakból álló húsztagú Levendula, illetve a harminctagú Kankalin is feleződik, mivel kisebb létszámú csoport egy-egy tagjával így sokkal többet lehet foglalkozni.

– Ezek szerint jelenleg 50 gyermek tanul néptáncot Zimándújfalun. Hogy tudta megszerettetni velük a táncot?

– Én nem szoktam tűzzel-vassal táncot oktatni, mert úgy nem megy. Őszinte, közvetlen kapcsolat kialakításával azonban a fiatalok körében sokkal nagyobb eredményt lehet elérni. Természetesen fegyelemnek, bizonyos mértékű szigornak lennie kell, de a baráti alapon működő kapcsolat az elsőrendű. Nálam olyan nincs: „ha nem úgy lépsz, ahogy én mondom, holnaptól ne gyere!”

– Hány tánc koreográfiáját ismeri, magyarán, hányat tud betanítani?

– Eddig hat táncot tanítottam be, az Arad megyében ismeretes, hagyományos mulatós zenére. Példának okáért a zimándújfalusi gyerekek által ismert két táncok a 3+2 együttes mulatós zenéjéből készült CD alapján tanultuk be, táncoljuk.

– Hogy állítja össze a koreográfiát?

– Az a létszámtól, illetve a gyerekek tehetségétől függ. Kidolgozok 2-3 alaplépést, megpróbáljuk közösen eltáncolni, amiből meg tudom állapítani, mi hozható ki belőle. Duplaforgatást, illetve körbeforgatást nem adhatok a kis-, hanem csakis a nagycsoportnak.

– A zimándújfalusi gyerekekkel hány táncot tudnak megtanulni hosszabb idő alatt?

– A következő fellépésünket október 9-ére, a szüreti bálra tervezzük, a jövő héttől kezdjük el a felkészülést. Ez azt jelenti, hogy két hónap alatt egy-egy koreográfiát dolgozunk ki négy tánccsoportra.

– Hányszor próbálnak hetente?

– Előzetes egyeztetés alapján heti egyszer, amikor minden csoport a meghatározott időben megjelenik.

– De hát, ön gazdálkodó. Nyáridőben, kampány alatt hogyan tud ilyen sok időt szakítani néptáncra? Kifizetődő foglalkozás ez?

– A keresetemről úgy egyeztünk meg, hogy az valamivel több legyen, mint az utazással járó üzemanyag-költség – neveti el magát. Ami a szabadidőt illeti, úgy érzem, egy többlet-pihenőnap nekem is kijár. Mert amikor látom a fiatalok arcán a tanulási vágyat, a tánclépések elsajátításának a törekvését, a siker örömét, az nekem a kemény munka után kikapcsolódás, felüdülés. A szerdai szent nap minálunk, mert akkor látjuk vendégül a kisebbik unokámat. Olyankor megáll az élet. Tehát a jelzett többlet pihenőnap, a csütörtök a zimándújfalusi gyerekeké. A felkészítésben nagy segítségemre van Ménesi Melinda, aki hét közben próbál a két nagyobb csoporttal, Kozma Matild pedig a kisebbekkel. A lépések ugyanis másodpercekre vannak felosztva. Kiválasztok egy ötperces repertoárt, amit felosztok a bejövetelre és a további lépésekre, amelyekből mindig előre adom meg a tanulnivalót. Amíg nem vagyok itt, ők azokat megpróbálják betanulni. Amikor újra jövök, bemutatják, mit tanultak. Én kijavítom a szükséges hibákat. Így jutunk el addig, hogy szüreti bálig a négy csoport tudni fog egy-egy táncot, de egy látványos bevonulást is meg kell tanulnunk. Szerintem menni fog, mert a Zimándújfalusi napokra is nagyjából két hónap alatt tanultunk meg a két csoportnak két-két táncot.

– Sok sikert hozzájuk!