Sajátságos könyvbemutatóm a Bartók Béla Líceumban

Az egyik 10. osztály és magyartanárnőjük, Bakó Ágnes vendégeként tarthattam nemrég egy interaktív irodalmi órát a Haza a magányban c. epigrammakötetem bemutatásával. Ennek során arra is figyeltem, hogy manapság mennyire érzékenyek, mennyire felkészültek a fiatal olvasók a vers befogadására. Az előre kiosztott hat kötetből hat tanuló választott ki egy-két epigrammát, értelmezte, sőt, egyik-másik elemezte is. Meglepett érett gondolkodásuk, problémalátásuk. A lányok inkább a lírai hangulatú versek közül válogattak, Szabó Nóra például a Kék csodabolygócíműt boncolgatva nyújtott meglepően jó verselemzést. A költői üzeneten túl a szóképek stílushatását is körbejárta. Olyan meggyőzően, hogy utána magam is többször újraolvastam, ide is másolom:

Kék csodabolygó, létre türemlő tünde ajándék,

   Csöpp szigetünk a tömény, parttalan éj özönén,

Szerte garázda kisisten lábnyoma meddig aláz még?

Holnap a lepke után tűnik a ködbe tanyánk.

A Van Gogh elődje címűt nagy beleérzéssel értelmező Lengyel Dániel sem véletlenül kötött ki e vers mellett. Elmondása szerint érdeklődik a művészetek iránt, ismeri Van Gogh életrajzát, festményeinek reprodukcióit. Számára azért jelentett esztétikai élményt e vers, mert benne a négyezer évvel ezelőtti előd, a barlangrajzok névtelen művésze örökíti meg a valamikori tiszai halászokat egy barlangfalon. De valamennyi szóra emelkedő diák érdeklődő, gondolkodó, nagy beleérzésről tanúskodó szellemről nyújtott tanúbizonyságot.

Ezért merült fel bennem egy sor nem éppen költői, de a költészettel kapcsolatos kérdés:

1. A vers iránt tapasztalható általános érdektelenségnek mi lehet az oka, ha itt, egy biológia-kémia profilú osztályban ennyire más a képlet?

2. Nem a „megszólításon”, a módszeren múlik-e, azon, hogy nem irányítják/irányítjuk figyelmüket a mai irodalomra, szerzőkre? 

3. Az iskolában nem szorul-e nagyon háttérbe időszűke miatt is a kortárs irodalom, a versértelmezés-elemzés a reáltárgyak javára?

4. Vannak-e ma valahol irodalmi körök, mint a régi időkben, amelyeken a diákok felfedezhetik, nevelhetik, akár alkotókként is kipróbálhatják lappangó tehetségüket? 

5. Az irodalmi lapok, új könyvek eljutnak-e hozzájuk, vagy csak szöveggyűjtemények alakítják irodalmi ízlésüket?

6. Később nem okoz-e nehézséget, hogy az iskolán kívül nagyon magára hagyjuk az olvasót, akit másként is, valamilyen interaktív módszerrel kellene a lelket is orvosoló vers bűvöletében megtartani? 

Lehet, hogy ma már nem elég jól megírni egy verset, s könyvben átadni az olvasónak. Le kell ülni vele fűre, járdára, padra és felolvasni, megbeszélni, szavalni, megölelni!

Én most ilyesmit tettem ebben az osztályban és úgy érzem, volt benne köszönet!

Eszteró István