Schneider Isabella bemutatkozása a Temesvári Írószövetségben

Május 26-án a temesvári Írószövetség Magyar Tagozata rendkívüli találkozóra hívta tagjait és az érdeklődő, irodalomkedvelő közönséget. 

Az Írószövetség gyönyörű, faburkolatos üléstermében, bemutatkozó látogatáson fogadta legújabb tagját, a jelenleg Németországban és Magyarországon élő Szálassy Schneider Isabella orvos-írót.

A találkozóra kétéves késéssel került sor, az írónő akkori sajnálatos balesete miatt, melyből szerencsésen felépült.

Az esemény megnyitásaként Cornel Ungureanu professzor, az Írószövetség Temes megyei Filiájának elnöke üdvözölte a szép számban érdeklődő közönséget és az új tagot, kiemelve, mekkora nyereséget jelent a Szövetségnek egy 25 kötettel rendelkező prózaíró felvétele. Egyben felhasználta a lehetőséget, hogy meghívja a szerzőt vegyen részt a jövő év májusában megszervezendő Nemzetközi Irodalmi Fesztiválon. Az ideit május 20–25. között tartották meg: Az etnikai kapcsolatok régióinak Versei témakörben az A.E. Államok, Németország, Szerbia, Magyarország és Románia költőinek részvételével. A jövő évi hasonló rendezvény témája a prózairodalom.

Az ünnepélyes köszöntést követően a találkozót a Szövetség temesvári titkára, Pongrácz Pop Mária vezette, magyar nyelven.

Az írónő rövid szakmai életrajzát és munkásságát Bárányi Ferenc foglalta össze tömören és szellemesen, felhasználva az írónő karcolatainak egy-egy idézetét. A bemutatásból kiderült, hogy végül is nem vendégségbe, hanem haza érkezett a doktornő, aki Marosvásárhelyen született, ott végezte középiskoláit, a Képzőművészeti Iskola grafika szakán, ezt követően az Orvostudományi Egyetem Általános-orvosi karán szerzett diplomát, később szakképesítést. Dolgozik, ahogyan lehet, ahogyan engedik a diktatúra írott és íratlan szabályai. Gyűjti az élményeket és a mondanivalót, melyeket később két nyelven is elmesél: versben és prózában magyarul, festményben és grafikában egészen nemzetközien.

S miközben több határon is átvezényli a sors, és megtanul németül, törökül, olaszul és spanyolul (hogy betegeinek anyanyelvükön tudjon vigasztalást és jó tanácsokat osztani) továbbra is magyarul írja egyre színesebb, egyre érdekesebb és egyre fajsúlyosabb könyveit az itthoni létből, nyomorúságból induló asszonysorsokról.

Ezekből – a saját maga illusztrálta művekből – nyújtanak igazi élményt jelentő, rövid bemutatást Fall Ilona és Mátray László színművészek, felvillantva az írónő sokoldalúságát, a könnyed humoreszktől a veretes prózán át az ihletett versekig. Külön köszönettel tartozunk nekik az előadás mesteri megkomponálásáért, ahogyan a humoros öniróniától elvezettek a tragikus végkifejletig. A Végül c. vers záró szavalatával Mátray László fel tudta villantani még a katarzis élményét is.

Teljesítményüket semmi sem jellemzi jobban, mint az Írónő megállapítása: „Köszönöm az előadó művészeknek a közreműködést! Mostanig nem is tudtam, hogy ilyen jó író vagyok”.

A közönség igaz örömét csak tovább fokozta az, hogy a bemutatkozó Ïsa Schneider (írói neve) pár köszönő mondat után inkább egy fájdalmasan szép balladában, Idegenben címmel, vall arról, hogy ide ő haza érkezett, mert Erdélyhez fogható nincs a világon. Mi pedig várjuk vissza, lehetőleg mennél többször, mennél több új alkotással.

Bárányi László Ildikó