Vlaicu-hónap a dévai múzeumban

Tragikus halálának századik évfordulója alkalmával a dévai múzeum Aurel Vlaicunak szenteli a szeptemberi hónapot. Ennek során a repülés úttörőjével kapcsolatos tárgyakat állítanak ki, melyek között a legértékesebb darab a lugosi román hölgyek egyesülete által 1912-ben Vlaicunak ajándékozott jelképes babérkoszorú.

A repülés egyik úttörőjének számító Aurel Vlaicu 1882. november 6-án született a Hunyad vármegyei Bencencen. Szászvároson a gróf Kún Kocsárd és Kuun Géza irányította református kollégiumban végezte magyarul iskolai tanulmányait, majd a Nagyszebenben letett érettségi után a budapesti műegyetemen, illetve a müncheni (Németország) műegyetemen folytatott tanulmányok alapján szerzett mérnöki oklevelet 1907-ben. Azután Pola városában (manapság Horvátország), az osztrák–magyar haditengerészet központjában végezte Vitéz Nagybányai Horthy Miklós parancsnoksága alatt katonai szolgálatát, majd 1908-ban visszatért Németországba, ahol a rüsselsheimi Opel gyárban tevékenykedett mérnökként. A következő évben hazatért az azóta tiszteletére Aurel Vlaicu névre átkeresztelt szülőfalujába, ahol 1909-ben megépítette saját tervezésű vitorlázó repülőgépét, amellyel többször repült. Később Bukarestbe települt, ahol a román hadsereg arzenáljában elkészítette a Vlaicu I, majd 1911-ben a Vlaicu II repülőgépet. Utóbbival számos díjat nyert az 1912-ben a Bécs melletti Aspernben rendezett nemzetközi repülőversenyen. 1913. szeptember 13-án hunyt el, amikor gépével Câmpina mellett lezuhant.