A Tejútrendszer sugárzását is észlelték a Voyagerek

A csillagközi űr felé haladva, a NASA Voyager űrszondái már ténylegesen a Naprendszeren kívülre tekintenek és olyasmit észleltek, amit a kutatóknak eddig nem sikerült megfigyelniük.

Egy új tanulmány szerint, a két szonda olyan típusú ultraibolya fényt észlelt a Tejútrendszer más régióiból, amely korábban szinte teljesen láthatatlan volt a Nap izzása miatt. 

Az úgynevezett Lyman-alfa sugárzást a hidrogénatomok bocsátják ki lehűlésük közben. A sugárzás különösen a csillagóvodákban intenzív, ahol rengeteg új csillag születik. Tanulmányozása révén feltérképezhetők a kozmikus jelenségek, mint a csillagszületés, az elektromos töltéssel rendelkező környezetek, ahol a fiatal bolygók atmoszférái kialakulhatnak, és a gerjesztett gáz a csillagközi űrben.

Azonban a Földről ezt az UV-jelet elnyomja a napsugárzás, amelyet az űrben vándorló hidrogénatomok szétszórnak, akárcsak nappal, amikor a Föld atmoszférája szétszórja a napfényt, és a felszínről láthatatlanná teszi a csillagokat.

A csillagászok hosszú ideje tanulmányozzák a távoli galaxisokból érkező Lyman-alfa sugárzást, mivel azonban az univerzum tágulása miatt e galaxisok fényére vörös eltolódás jellemző – a hosszabb hullámhosszok irányába tolódik –, így az ilyen sugárzást könnyű megkülönböztetni a Naprendszer saját izzásától. A galaxisunk csillagformáló régióiból érkező fényre azonban nem jellemző vörös eltolódás, így nehezebb észlelni.

Az 1977-ben felbocsátott Voyager-1 és Voyager-2 2004-ben haladt át Naprendszerünk legkülső régióján, az úgynevezett mágneses hüvelyen (heliosheath), most 120, illetve 100-szor nagyobb távolságra vannak a Naptól, mint a Föld.

A Voyager szondák óriási, Naptól mért távolsága, illetve egy új adatelemzési módszer, amelyet Rosine Lallement – a Párizsi Obszervatórium kutatója – fejlesztett ki, lehetővé tette, hogy a kutatócsapat a galaktikus sugárzást elkülönítse a napfénytől. A szondák megerősítették, hogy ezek az újonnan észlelt sugarak nagy része a jelek szerint csillagformáló régiókból érkezik, ahogy a csillagászok várták.

Annak ellenére, hogy a szondák fedélzeti energiatermelése hanyatlik, és némelyik tudományos készülékük már nem működik, a két készülék még tárolhat néhány felfedezést. A következő néhány évben a várakozások szerint a szondák elérik a Naprendszer végső határát, az úgynevezett fejhullámot. Ez az a régió, ahol a napszél – a Napból érkező töltött részecskék – kifogy az energiából, ahogy az intersztelláris gázzal ütközik.

A NASA New Horizons szondája, mely jelenleg a Plútó felé halad, talán hamarosan szintén észlelni tudja ezeket a sugarakat.

A vizsgálat eredményeiről a Science számolt be.

(hirado.hu/Space.com/National Geographic)