Elveszett civilizáció a Perzsa-öböl alatt?

Egy, ma már a Perzsa-öböl alá került, valamikor termékeny földtömeg az Afrikán kívüli, legkorábbi emberi populációk némelyikének adhatott otthont – írja egy új tanulmány.

Jeffrey Rose brit kutató és régész, a Current Anthropology folyóiratban publikált tanulmányban leírja, az ezen „Perzsa-öbölbeli Oázis” területén lévő és akörüli régió több mint 100 ezer éven át adhatott otthont az embereknek, mielőtt mintegy 8000 évvel ezelőtt az Indiai-óceán elnyelte volna.

Rose hipotézise azt sugallja, hogy az emberek talán több ezer évvel azelőtt hozhattak létre állandó településeket a régióban, mint a jelenlegi migrációs modellek feltételezik. A vizsgálatnak az emberi történelem széles tartományára lehet kihatása. Például a kutatók sokat vitáznak azon, hogy a korai modern emberek mikor hagyták el Afrikát. A dátumok 125 ezer évtől 60 ezer évig terjednek – mondja Rose.

Az oázis sekély belföldi medence lehetett, mely körülbelül 75 ezer évvel ezelőtt került napvilágra egészen 8000 évvel ezelőttig, és létrehozta a „Termékeny Félhold” déli csúcsát – a történelmi tengerszint-adatok szerint.

Az utóbbi években a régészek emberi településekre utaló bizonyítékokat találtak az öböl partjai mentén, melyek 7500 évre néznek vissza. „Ahol korábban csak egy maréknyi, szétszórt vadásztábor volt, hirtelen több mint hatvan, új régészeti lelőhely bukkant fel egyetlen éjszaka alatt” – mondja Rose. „Ezek a települések erős kőházakkal, hosszú távolságot felölelő kereskedelmi hálózattal, bonyolult mintázatú edényekkel, háziasított állatokkal és a világ egyik legidősebb hajójának bizonyítékával büszkélkedhetnek.”

De hogyan kerülhettek elő ilyen gyorsan ilyen fejlett települések, a régészeti adatokban nem látható előfutár populációk nélkül? Rose úgy hiszi, a megelőző populációk bizonyítéka azért hiányzik, mert az öböl alatt található. „Talán nem egybeesés, hogy az ilyen figyelemreméltóan fejlett közösségek megtalálása a partok mentén egybeesik a Perzsa-öböl medencéjének 8000 évvel ezelőtti elárasztásával. Ezek az új telepesek talán az Öböl szívéből érkeztek, az emelkedő vízszintek űzték el őket, melyek a valamikor termékeny földterületeket az Indiai-óceán vizei alá merítették” – magyarázza.

A történelmi tengerszintadatok azt mutatják, hogy az áradás előtt az öböl medencéje a 75 ezer évvel ezelőtt kezdődő időszaktól a vízszint felett lehetett. Így ideális menedéket kínálhatott a környező, zord sivatagtól édesvízzel, amelyet a Tigris, az Eufrátesz, a Karun és a Wadi Baton folyók tápláltak, valamint víz alatti forrásokkal. Amikor a környező terülteken a feltételek a legszárazabbá váltak, az „Öböl Oázis” a fedetlen, szárazföldi terület tekintetében a legnagyobb lehetett. Csúcspontján, a feltárult medence akkora lehetett, mint Nagy-Britannia – mondja Rose.

Az öbölbeli emberi táborok legegyértelműbb bizonyítékai egy új régészeti lelőhelyről – Jebel Faya-1 – kerültek elő az öböl medencéjéből, amelyet négy éve fedeztek fel. A lelőhelyen három, eltérő paleolitikumi települést találtak, melyek 125 ezer–25 ezer évre néznek vissza. Ez és más lelőhelyek Rose szerint azt jelzik, hogy „a korai embercsoportok éltek a kései pleisztocén folyamán az öböl medencéje körül.”

Bizonyítékok kerültek elő azt illetően is, hogy modern emberek már azelőtt a régióban lehettek, hogy az oázis víz alá került volna. Nemrégiben Jemenben és Ománban találtak olyan régészeti lelőhelyeket, amelyek a kelet-afrikai hagyományoktól eltérő kőeszköz-stílust tártak fel. Ez felveti annak lehetőségét, hogy az emberek már 100 ezer vagy még több évvel ezelőtt megtelepedtek az Arab-félsziget déli részén – mondja Rose. Ez sokkal korábbi dátum, mint amit a számos migrációs modell alapján becsültek, melyek az első sikeres migrációt Arábiába az 50 ezer–70 ezer évvel ezelőtti időszakra teszik.

Az Öböl Oázis ezen korai vándorlók számára elérhető lehetett, és „menedéket nyújthatott a jégkorszakok alatt, amikor a régió nagy része a hiper szárazság miatt lakhatatlanná vált” – mondja Rose. „Az embercsoportok jelenléte az oázisban alapvetően módosította ismereteinket az ókori Közel-Keleten végbement emberi megjelenésről és kulturális evolúcióról.” Emellett arra is utal, hogy az emberi evolúciós kirakós létfontosságú darabjai rejtőzhetnek a Perzsa-öböl mélyén. Ahhoz, hogy egyértelműen bizonyítani lehessen a mára víz alá került földtömegen a korai kőkorszakban élt emberek jelenlétét, Rose szerint kőeszközökre utaló bizonyítékot kellene találniuk az öböl alatt.

(hirado.hu/ScienceDaily/Livescience)