Még megmenthetők a jegesmedvék

Amerikai kutatók szerint a globális üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése még megmentheti a jegesmedvét és sarkköri élőhelyét.

Korábbi vizsgálatok azt sugallták, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátása a sarki jégsapkát és a jegesmedvét már a kihalás felé haladó, visszafordíthatatlan útra terelte. Ám az új tanulmány szerint a gyors kibocsátás-csökkentés segíthet megőrizni a jégtakarót, és megmenteni az ikonikus medvét. A részletek a Nature magazinban jelentek meg.

Az amerikai Földmérő Hivatal csapata, Dr. Steven Amstrup vezetésével 2007-ben még azt vetítette előre, hogy a világ 22 ezer jegesmedvéjének kétharmada tűnhet el az új évszázad fel félúton. Ez a felismerés azon a nézeten alapult, hogy az ipari kibocsátások a „szokásos” mértékben folytatódnak. Más korábbi modellek során azt találták, hogy a sarkköri jég nagy részei tűnhetnek el kevesebb, mint egy évtized alatt. Amennyiben az üvegházhatású gázkibocsátások a jelenlegi ütemben folytatódnak, a vizsgálatok szerint a jég nem regenerálódik, és teljesen eltűnne.

A sarki jég létfontosságú a jegesmedvék számára, mert hozzáférést nyújt kedvenc táplálékukhoz, a fókákhoz. Táplálék nélkül a medvék naponta egy kilogrammot is fogyhatnak.

Amstrup és csapata most azt állítja, ezek a borongós előrejelzések elkerülhetők, ha az iparosodott társadalmak gyorsan cselekednek a kibocsátások visszaszorítására. Érvelésük kulcsfontosságú tényezője azon konklúzió, hogy a Sarkkörön nincsen olyan „fordulópont”, amelyen túl a harc el lenne veszve. „A tanulmányban azt vizsgáltuk meg, mi történne, ha engednénk, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátása olyan mértékig emelkedjen, ahol már ezen gyors jégvesztéses események elkezdődnének, de azon a ponton leállítanánk a kibocsátás növekedésének arányát” – magyarázza. „Kiderült, hogy amennyiben így teszünk, a jég nemcsak nem hanyatlik tovább e gyors olvadások után, hanem lényeges regenerálódás megy végbe, majd az évszázad folyamán fennmarad a tengeri jég.” A kutató szerint jó hír a jegesmedvéknek, hogy nem léptük át azt a küszöböt, amelyen túl a jegesmedvék és sarkköri élőhelyük ne tudnának regenerálódni.

A szakemberek úgy hiszik, a zsugorodó sarki jégsapkák lehetővé teszik, hogy a Nap felhevítse a jég visszavonulása révén megnyílt vizet, és ez felgyorsítja a megmaradt jégsapka olvadását, talán visszafordíthatatlan módon. Ez a hatás az úgynevezett „pozitív visszacsatolás” példája. Ám Amstrup csapata modelljeiben kiderítette, hogy vannak olyan hatások, amelyek ellensúlyozzák ezt a visszacsatolási mechanizmust. „Számos egyéb termodinamikai tényező van, mint, például, a gyors fagyás, amely akkor jön létre, amikor a nyílt vízi feltételek ismét visszatérnek az ősz folyamán újra megjelenő hideg kondíciókhoz. A gyors fagyás hajlamos kompenzálni azon hatásokat, amelyek e lehetséges fordulópontokat nyújtják.” 

Julian Dowdeswell professzor, a Skót Sarkkutató Intézet szakembere szerint a vizsgálat fontos, ám a valóság másképpen festhet, oly módon, ahogy a tanulmány szerzői is felismerték. „Ahhoz, hogy megfelelő ismeretünk legyen a természetes világról, fontos, hogy előrejelző modelleket használjunk. Ám ugyanolyan fontos emlékezni arra, hogy ezek csak modellek, nem a valóság. Rendszerint lehetséges jövőket ölelnek fel, és nem egy jövőképet.”

Az e heti Nature azzal is foglalkozik, mi történne a medvékkel, ha a matematikai modellek tévednek, vagy az ipari társadalom nem csökkenti a kibocsátás mértékét. Dr. Brendan Kelly, az Amerikai Nemzeti Tengeri Emlős Laboratórium kutatója és csapata egy külön jegyzetben ír a jegesmedvék és a grizzlyk kereszteződésének megnövekedett lehetőségéről. 2006-ban vadászok lelőttek egy jegesmedvét, amelynek bundájában barna foltok voltak, míg egy másik vadász olyan mackót ejtett el, melyről úgy hiszik, jegesmedve-grizzly hibrid utóda volt.

Kelly azt sugallja, ahogy a jégsapkák olvadnak és a jegesmedvék a szárazra jönnek, a természetes határ a medvepopulációk között eltűnik, és az ilyen hibridek – az egyesek által „jizzly medvéknek” (angolul pizzly) hívott egyedek – elterjedtté válhatnak. A csapat 34 lehetséges példát talált az ilyen hibridizációra a tengeri emlősök között a régióban. A kereszteződés grönlandi bálna és a veszélyeztetett csendes-óceáni simabálna között igen gyorsan a kihalás felé sodorhatja az utóbbi emlőst – figyelmeztet a kutató.

A csapat szerint „azonnal terveket kell kidolgozni a sarkköri állatok génállományának vizsgálatára és a hibridek kezelésére, mielőtt a jelenlegi különálló populációk összeolvadnak, és a veszélyben lévő fajok eltűnnek.”

(hirado.hu/BBC/Nature)