Első alkalommal fedték fel a hatalmas kérges teknősök epikus, veszélyekkel teli utazását az Atlanti-óceán déli részén új, műholdas nyomkövető kutatás segítségével.
A Királyi Társaság Proceedings B folyóiratában részletezett tanulmány azt demonstrálja, milyen figyelemreméltók ezek az ősi állattengerészek. Az egyik teknős egyenesen átszelte az Atlanti-óceán déli részét, Afrikától Dél-Amerikáig egy 7500 kilométeres út során. Valószínűleg kikerülte a halászhálókat és az egyéb veszélyeket, melyek az út során fenyegették.
Matthew Witt, a vizsgálat vezető kutatója azt gyanítja, az utazás nagy része kockázatot rejt. „Nehéz megmagyarázni, hogy ez a kifogás kockázata, vagy a kifogásé és halálé. Mindkét forgatókönyv problémát jelent.” Az Exeteri Egyetem kutatója és csapata 25 nőstény kérges teknősre szerelt fel adóvevőt. Az állatok a közép-afrikai Gabonban rakták le tojásaikat. A csapat műhold és számítógép segítségével figyelte őket négy fészkelési időszakban, dokumentálta az állatok súlyát, merülési mélységét, utazási irányát és egyéb adatait.
Kiderítették, hogy a teknősök három vándorutat használtak, az egyes állatok ezen meghatározott útvonalak egyikét követték. Azon okos nőstény mellett, amely egyenesen átszelte az Dél-Atlanti-óceánt, némelyik egyed Gabonból az Atlanti-óceáni medúzákban gazdag délnyugati vagy délkeleti élőhelyekre ment. Mások a Dél-Afrika partjainál lévő élőhelyeket célozták be.
A teknősök idejüket majdnem kizárólagosan a tengeren töltik. „Frenetikus első rohanásuk a tengerbe, valamint tojásrakás céljából a nőstények ismételt partraszállása között soha nem mennek a szárazra” – mondja Brendan Godley, a tanulmány társszerzője. „A hímek életük első napját követően soha nem szállnak partra.” A teknősök azért vándorolnak olyan sokat, mivel evolúciójuk alapja, hogy a meleg, trópusi partok a megfelelő helyek a tojások lerakására, ám a bőséges táplálék előállító területek máshol találhatók.
Amint a teknősivadékok kikelnek, szétszélednek az óceáni áramlatokkal, ami talán megmagyarázza a kifejlett egyedként később követett útvonalak sokféleségét. Emellett komoly esély van arra is, hogy – más teknősfajokhoz hasonlóan – a szaporodást követően visszatérnek az „otthoni parcellához”. „A közönséges levesteknős esetén ez olyan apró terület is lehet, mint egy focipálya. A kérges teknősöknél egy kisebb vagy akár nagyobb ország területét is felölelheti” – mondja Godley.
Bár az új vizsgálat során csak nőstényeket követtek – mivel rövid partra szállási idejük lehetővé teszi, hogy adóvevőket rakjanak rájuk –, úgy hiszik, hogy a hímek hasonlóan hosszú, kockázatokkal teli utakra vállalkoznak. „Az összes azonosított útvonal olyan területeken viszi keresztül a teknősöket, amelyeken a halászat miatt sok a kockázat, ami igen valós veszélyt jelent az atlanti populációra” – nyilatkozta Godley egy sajtóközleményben. „Az útvonalakat ismerve, legalább 11 olyan országot tudtunk azonosítani, amelyeket be kellene vonni a védelmi erőfeszítésekbe, valamint azokat is, amelyek nagy távolságokat felölelő halászflottákkal rendelkeznek.”
A Csendes-óceánon a kérges teknősök populációja az utóbbi három évtizedben drámaian hanyatlott. Például az egyik mexikói fészkelő kolónia az 1982-es 70 ezer egyedről 1998-ra 250-re csökkent. A teknőstojások begyűjtése, a part menti eresztő hálós és a fenékhálós halászatot azonosították lehetséges kiváltó okokként.
A kutatók úgy hiszik, az atlanti kérges teknősök – a jelen kutatás fókuszpontjai – jobb helyzetben vannak, ám nehéz pontos populációs számokat kinyerni. Ez részben azzal magyarázható, hogy minden évben változik a fészkelő helyeken megjelentek száma. Vincent Saba amerikai kutató szerint a vizsgálat nyomkövető adatai rendkívül értékesek a kérges teknősök adatbázisához. Egyetért azzal, hogy nehéz védelmi kihívások állnak előttük, mivel oly sok különböző nemzetet kellene bevonni a halászat szabályozásába. Ám minden kutató abban reménykedik, hogy az atlanti kérges teknősök stabil vagy növekvő populációkat mutatnak majd a jövőben.
(hirado.hu/Discovery News)
Hozzászólások