Prehisztorikus társasjátékok Mexikóból?

Egy kutatás azt sugallja, hogy mintegy ötezer évvel ezelőtt az Új világban már társasjátékokat játszottak.

C-alakban elrendezett rejtélyes lyukak – amelyeket a mexikói Chiapas-államban, a Tlacuachero régészeti lelőhelyen, agyagos talajba szúrtak – kockajáték eredményjelző táblái lehettek – állítja Barbara Voorhies régész. Amennyiben így van, a félkörök a mezoamerikai – a Mexikó és Costa Rica között húzódó régió – játékok legidősebb, ismert bizonyítékai lehetnek. Korábban a játékokra utaló legrégebbi bizonyíték Mezoamerikában egy 3600 éves labdapálya volt, nem messze Chiapastól.

Voorhies először 1988-ban találta meg az íveket, amikor egy Chantuto-kagylódombban – tengeri állatok kidobott héjainak és egyéb törmelékeknek hatalmas rakása – eltemetett dobogót talált. A Chantuto emberek Mexikó mai déli partjai mentén éltek 3500–7500 évvel ezelőtti időszakban. A kutató 2009-ben újabb agyagpadlót talált az első alatt, valamint kilenc további körív részeit. A felső padlót a radiokarbon kormeghatározás mintegy 4300 évesre tette, az alacsonyabb 4800 évesnek bizonyult. Az alacsonyabban fekvőben lévő lyukak révén ismét magyarázatot kezdett keresni a rendszerre.

Azon év későbbi szakaszában történelmi beszámolót talált, amely „rendkívüli hasonlóságot” mutatott a Chantuto-lyukak és az ismert, őshonos játékasztalok között – beleértve azokat is, melyeket az 1500-as években az aztékok használtak, illetve az 1800-as években a Mexikó északi részén élő Tarahumarák. „Egyelőre nincsen egyértelmű bizonyíték arra, hogy az ezekből a furcsa jellegzetességekről alkotott interpretációm helyes, de nagyon erős az analógia” – mondja Voorhies.

A körívek hasonlósága más őshonos játékasztalokhoz igencsak meggyőző John Johnson számára. A szakember a kaliforniai Santa Barbara Természettudományi Múzeum antropológiai kurátora.  Egyetért azzal, hogy a minták a mezoamerikai játékok legidősebb bizonyítékait szolgáltathatják, és még egy lépéssel tovább megy. „Nekem nagyon impozáns érvnek tűnik az amerikai kontinenseket érintően a legkorábbi indián játékok mellett.”

A Chantuto emberek ideiglenes halásztáborokat állítottak fel, tengeri élőlényeket gyűjtöttek be és főztek meg a nagy „kagylósütések” alkalmával – mondja Voorhies. Az ilyen alkalmak több ezer éves folyamata olyan kagylódombokat hagyott hátra, amelyek még ma is dominánsak a régió látképében. A dombok belsejében lévő, furcsa lyukrendszerek megtalálása után Voorhies számos elmélettel állt elő szerepükről. Többek között azt feltételezte, hogy az állatok karámjait övező kerítés hagyta azokat hátra. Ám, amint elolvasta Stewart Culin 1907-es könyvét az észak-amerikai indiánok játékairól, elméletei „abszurdnak” tűntek. Voorhies szerint a könyv illusztrációi és leírásai azt mutatták, hogy a Chantuto-lyukak legjobban az arizonai walapai emberek 19. századi játékasztalaira hasonlítanak, „annak ellenére, hogy 4000 év választja el őket.” A walapai társasjátékok kövekből, nem lyukakból állnak, amelyeket félkörívben helyeznek el. A Chantuto embereknek talán nem volt hozzáférésük kövekhez, mivel azok igen ritkának számítottak mexikói partvonal külső részén – magyarázza.

A játékhoz két walapai játékos ül le a lyukak által létrehozott C-alak nyílása elé. Az egyik játékos eldobja a „kockaként” funkcionáló, egy lapos oldallal rendelkező fadarabot. A lapos és a kerek oldalon is egy számérték van. A szám alapján a játékos saját kövét – vagy más jelölőeszközét, mivel nem egyértelmű, mit használtak a walapaiok vagy a chantutók – a félkörív mentén meghatározott számú lépésben mozgatja el. Az a játékos, akinek köve előbb éri el a félhold ellenkező végét, megnyeri a játékot.

Voorhies magyarázata szerint, a chantutókhoz hasonló prehisztorikus embereknek rengeteg szabadidejük volt. „Csábító elképzelni, hogy a prehisztorikus nők és férfiak a szabadidejükben játékkal múlatták az időt, miközben a halak, kagylók és rákok haldoklottak a napon” – írja tanulmányának összegzésében. Elméletét még nem publikálta tudományos folyóiratban.

Robert Rosenswig New York-i antropológus és régész „hihetőnek tartja” az elméletet. „A társas- és szerencsejáték fontos a kultúrákon átívelő szempontból, és egy társadalom majdnem univerzális jellegzetessége, így meg lennék lepve, ha ezek ez emberek nem játszottak volna” – mondja Rosenswig, aki nem vett részt a kutatásban.  Sőt, mit több, a felfedezés „információt szolgáltat a szórakozásról, az élet teljesen más aspektusáról, amelyről gyakorlatilag semmit sem tudunk e korábbi időszakokból” – hangsúlyozza. Ennek oka, hogy a Chantuto emberek az archaikus korban éltek, mielőtt a kerámia és a feltűnő ékszerek megjelentek volna, amelyek árulkodnak arról, hogyan élt az adott illető – mondja Voorhies. A társasjátékok – és a szerencsejátékok – évszázadokon át széles körben elterjedtek voltak az őshonos amerikai kultúrák között, különösen a hangos, szertartásos összejövetelek során – jegyezte meg.

Kathryn Loving 2003-as könyvében leírta, „az őshonos amerikaiak azért játszottak szerencsejátékokat, hogy harmóniába kerüljenek univerzumukkal”. Például, a játékokról úgy hitték, hogy az istenek kedvére vannak, így növelik a termékenységet, esőt hoznak, hosszú életet adnak, elijesztik a démonokat, vagy gyógyítják a betegséget.

A szerencsejátékokat – többek között a fogadást – igen gyakran játszották az őshonos kaliforniaiak a spanyolok érkezése előtt, ami legalább egy alkalommal előnybe juttatta az indiánokat. 1800-ban egy misszionárius jegyezte le azt az incidenst, amelyben egy spanyol tengerész is szerepelt. A misszionárius „megneszelte, hogy valami zajlik az egyik szobában” – mondja Johnson. „Aztán meglepett egy indiánt, aki a hajó egyik tengerészével kártyázott. Johnson szerint az indán a tengerész összes ruháját elnyerte.

Természetesen maradnak még rejtélyek, többek között, a nagy agyagdobogók célja, amelyek Voorhies szerint nem pusztán a játékért épültek. Egy kutatócsoport jelenleg is elemzi az agyag kémiai összetételét. Voorhies abban is reménykedik, hogy talál dobókockát, bár azok valószínűleg fából készültek, így nem élhették túl az évezredeket.

(hirado.hu/NationalGeographic)