Új Cassini-fotók a szaturnuszi holdakról

A Cassini űrszonda lenyűgöző fotókat készített a Szaturnusz három holdja melletti elrepülés közben, többek között az Enkeladusz gejzírjeiről.

A Cassini 74 kilométeres magasságban – eddigi legalacsonyabb elrepülése – haladt el a hold déli pólusa felett. Ez lehetővé tette, hogy „megízlelje” a vízgőzt és jeget, melyet az objektum lövell az űrbe. A NASA-szonda viszonylag közeli elrepülést is végzett két szaturnuszi hold, a Dioné és a Janus mellett. A megfigyelésekre március 27-én és 28-án került sor.

A találkozást elsősorban a Cassini ion és semleges-részecske spektrométere számára tervezték, mely mintákat vett az Enkeladusz déli pólusának anyagkilövelléséből, hogy feltérképezze összetételét. Más készülékek, mint a plazma spektrométer és a kompozit infravörös spektrométer is méréseket végzett. A legközelebbi elrepülés előtt a Cassini fedélzeti kamerái fotókat készítettek a gejzírekről, melyek a jég és gőz mellett szerves összetevőket is tartalmaznak. Az anyagsugarak – jetek – hasadékokból áramlanak ki, ezeket „tigriscsíkoknak” nevezik.

Számos bizonyíték azt sugallja, hogy a sugarakat az Enkeladusz külső jeges burka alatt rejtőző folyékony vízóceán táplálja. A kutatók korábban sókat észleltek eme sugarakban, ami azt sugallja, hogy az óceán valószínűleg kapcsolatban áll az objektum sziklás magjával. „A Cassini már számos alkalommal átrepült ezeken a sugarakon, és megízlelte őket. Kiderült, hogy – a víz és a szerves anyag mellett – só is van a jeges részecskékben. A sósság ugyanolyan, mint a Föld óceánjaiban” – mondja Dr. Carolyn Porco, a képalkotó csapat vezetője.

Ahogy az űrszonda elhaladt az Enkeladusz mellett, a kamerák kilenc képkockás mozaikot készítettek a vezető félteke felszínéről. Ezt követően elrepült az apró Janus mellett, legközelebbi távolsága 44 ezer kilométer volt. Ezen felvételek némelyikén a bolygó a háttérben látszódik. Március 28-án a szonda durván ugyanolyan távolságban haladt el a Dioné mellett is, és egyéb megfigyelések mellett ott is kilenc képkockás mozaikot készített a hold azon oldaláról, amely nem a Szaturnusz felé néz.

A kutatók nemrégiben prezentálták bizonyítékaikat, melyek szerint a Dioné egyes jellegzetességei emlékeztetnek a tigriscsíkokra és egy jégvulkánra, mely vizes ammóniát vagy metánt köpköd olvadt kőzetek helyett. Egyelőre nem egyértelmű, hogy jelenleg van-e geológiai aktivitás a holdon, amennyiben igen, majdnem biztosan nem olyan aktív, mint az Enkeladuszé.

A felfedezés, hogy az Enkeladusz talán a sziklás kőzettel kapcsolatban álló óceánnal rendelkezik, a holdat még fontosabb célponttá teszi a földön kívüli élet kutatása terén. A kőzetek olyan kémiai összetevőkkel láthatják el az óceánt, melyek szükségesek az élethez. Porco szerint az Enkeladusz hordozhatta ökológiák olyanok lehetnek, mint amelyek a Föld mélyén rejtőznek. Az Enkeladuszon a lakható zónát így valószínűleg hasonlóan könnyen el lehet érni robot űrmissziókkal. Elmondása szerint mindez az űrbe lövell ki, ahol mintát lehet belőle venni. „Őrültségnek hangozhat, de elképzelhető, hogy ezen apró világon mikrobák hullanak a felszínre.”

Hozzátette, szerinte ez az egyik legígéretesebb hely az asztrobiológiai kutatások számára. „Nincs szükség ahhoz, hogy lemenjünk a felszínre fúrni. Áthaladhatunk az anyagsugáron, és mintát vehetünk belőle. Vagy landolhatunk a felszínen, felnézhetünk és „kinyújthatjuk a nyelvünket” – magyarázta.

(hirado.hu/BBC/NASA)