A történelem sodrásában

A Maros mentén, 1940 első felében még nem dördültek el a fegyverek, de a hangulat több volt, mint puskaporos. A Szovjetunió az 1939. évi Molotov–Ribbentrop-paktumban rögzítettek értelmében, június 26-án jegyzékben szólította fel Romániát a besszarábiai és bukovinai területek átadására. A szovjet kötelékek két nap múlva, június 28-án hajnalban átlépték a román határt.A kormány elrendelte az általános mozgósítást. Válaszul a magyar kormány a budapesti I. és a miskolci VII. hadtest mozgósításáról döntött, és a területi igényeinek kielégítése érdekében fontolóra vette a Románia elleni támadást. Ez a szándék nem nyerte el Németország támogatását, de még jóváhagyását sem.Közben Aradra is érkeztek besszarábiai menekültek. A német tiltás ellenére a Magyar Királyi Honvédség 550 000 főt mozgósító állományának felvonulása a román határ mentén július 10-én befejeződött.A németek által szorgalmazott tárgyalások késedelme a határ mindkét oldalán, de a hátországokban is komoly feszültséget okozott.A tengelyhatalmak nyomására Turnu Severinben augusztus 16–24. között összeült ugyan a román és a magyar tárgyaló küldöttség, de a határozott nézetkülönbségek miatt a tárgyalások eredménytelenül zárultak.A magyar kormány nem igényelte a tengelyhatalmak döntőbíráskodását, katonai megoldásra készült. A magyarok arra sem számítottak, hogy a döntőbíróságra való felkérést a románok fogják megejteni. A bécsi Belvedere-palotában bekövetkezett második bécsi döntés (1940. augusztus 30.) körülményei és következményei ismertek.Ennek értelmében 43 591 km2 területet csatoltak vissza Magyarországhoz, amelyen az 1910-es népszámlálás szerint 2 185 546 lakos élt, 50,9% magyar, 42,5% román, 4,1% német és 2,5% egyéb nemzetiségű. Az 1941-ben megjelent népszámlálás 1 344 000 magyart, 1 069 000 románt és 164 000 egyéb nemzetiségűt mutatott ki.Románia területén, beleértve Aradot, a vértanúk városát is, több mint félmillió magyar maradt.Az észak-erdélyi magyar bevonulás előtt, alatt és utána is Aradra nagyszámú észak-erdélyi román menekült érkezett. Az aradi magyar családok, a katonaköteles fiatalok, az egyetemi tanulmányokra készülő diákok is kezükbe vették a vándorbotot, Magyarországra szöktek vagy repatriáltak.Reális becslések szerint 190 000 román ment délnek, 150 000 magyar északnak.Közben a budapesti rádió tovább harsogta:– Arad, Brassó, Temesvár,Az még nekünk visszajár!Elképzelhető, milyen volt a hangulat a városban és az iskolákban.***A második bécsi döntés után, annak következményeként, Romániában politikai változások is történtek. II. Károly királynak távoznia kellett. Fia, a 19 éves Mihály került a trónra, de a tényleges hatalmat Ion Antonescu vezérezredes gyakorolta, aki szakított Románia nyugati kapcsolataival, s Németországgal lépett szövetségre.A magyar egyesületi élet, a kulturális rendezvények, a cserkészmozgalom köre tovább szűkült, vagy teljesen be is zárult. És megkezdődött a tanítás.Antonescu marsall kérésére német „tancsapatok” érkeztek az országba. Késő ősszel, a keleti front viszontagságaival még nem szembesült elegáns német katonák Aradra is bemasíroztak.A nyakba akasztott Leica fényképezőgéppel grasszáló német tiszteket nagy érdeklődés övezte.Az igazán nagy esemény mégsem ez volt.A német katonaság az aradi repülőtéren légi bázist épített ki. A Római Katolikus Főgimnázium épületét 1941 júniusában hadicélokra lefoglalták. Az aradi oktatási intézmények épületei közül minden bizonnyal ez volt erre a legalkalmasabb.Az osztályok a Flórián utcai épületbe – s ma már azt sem tudjuk, pontosan hová még – szorultak. A tanítás feltételeinek biztosítása ma már nehezen felmérhető erőfeszítést követelt az iskola igazgatóságától és a tanároktól.Arad város magyarságát, a gimnázium diákságát súlyosan érintette Fischer Aladár igazgató 1943-ban bekövetkezett halála. Hamvait Budapesten helyezték örök nyugalomra. Aradon kegyelettel gyászolták meg a „kormányrudat” bő két évtizeden át, nehéz időkben kézben tartó iskolaigazgatót, Fischer Aladárt.Az igazgatói székbe dr. Berthe Nándort ültették az iskolát fenntartó egyházi hatóságok.***Felmerül a kérdés, a nyilvánossági joggal kapcsolatos huzavona évtizedeiben, a háborús körülmények között milyen színvonalon folyt az Aradi Római Katolikus Főgimnáziumban az oktató-nevelő munka?E sorok születésével nagyjából megegyező időben a Csiky-ben járt egy magyar származású oxfordi professzor. Elbeszélgetett az iskola frissen kinevezett igazgatójával, Juhász Bélával. Többek között az iránt is érdeklődött, milyen híres tanítványai voltak (vannak) ennek az intézetnek?Valóban, kik voltak a Kálvin János utcai iskola első 25 évének a hírességei?Hálátlan vállalkozás s megkérdőjelezhető minden próbálkozás, amely ilyen összeállítást készít.Bár magam is számba vettem már az aradi alma mater jeles diákjait, ha úgy tetszik hírességeit, inkább azt emelném ki, hogy ez az iskola fennállásának első negyedszázadában kialakított, ápolt és tovább adott egy szellemiséget, amelyet felvállalt a lassan már háromnegyed századot felölelő idő nemzedékeinek a sora.Az aradi magyar közélet, ipar, kereskedelem, mezőgazdaság részére elsősorban itt formálták a munkálkodó embereket, köztük nagyon sok ismertté vált nevezetes személyiséget.Az első 25 év (1919–1944) összefoglalását, az eredmények számbavételét a következő részre hagyom. Most csak nagyon szomorúan azt állapítom meg, hogy alig találok olyan élő tanút, aki hiteles felvilágosítással, pontosítással szolgálhatna. Az írásos dokumentumok hiányosak, számos vonatkozásban nem is léteznek.Mindez kifejezően példázza, szimbolizálja a Kálvin János utcai iskola sorsát, amelyet legtalálóbban a „hányatott” jelzővel illethetünk.Örömmel szögezem le viszont azt, hogy mindössze két olyan, a magyar sajtóban megjelent írás került a kezembe, amely az aradiak alma materéről elmarasztalóan szólt.És csak egyetlen olyan volt diákkal hozott össze a sors, aki keserűséggel, gyűlölettel beszélt nekem egykori iskolájáról, tanárairól.Megjegyzés: Bizonyos fontos részletekre szándékosan nem tértem ki. Ezeknek a monográfiás szabályokat messzemenően figyelembe vevő leírását megtalálhatják Ujj János Az aradi magyar középfokú oktatás 1918–1941 között című dolgozatában, amelyet számomra megtisztelő módon átengedett a Tanár úr című könyvem részére. Dolgozata a könyv 167–182. oldalain olvasható, számos illusztrációval színesítve.Hasonló érték, az iskola monográfiájának összeállításakor felhasználandó, Puskel Péter dolgozata: Magyar gimnázium Aradon (Arad marad 1997, 40–49. oldalak).