Egy negyedszázad mérlege

1919–1944„Végy a pálmától sugalmattűrni teljes terhedet!”(Paul Valéry, Pálma)„Teher alatt nőnek a pálmák…” Igaz lehet, mert terhes években épült, gyarapodott a Kálvin János utcai iskola, formálódott annak szellemisége. A hírhedt Angelescu-törvény (1924) cikkelyeinek, s még inkább annak máig kísértő szellemiségének súlya alatt kellett Erdélyben talpon maradnia egy magyar iskolának. Az állami középiskolákban a húszas évek közepére a magyar nyelvű oktatás lényegében megszűnt.A felekezeti iskolák működését az 1925. december 12-i magánoktatásról szóló törvény szabályozta. A felekezeti oktatást Romániában magánoktatásnak tekintették.A hatóságok a zsidó diákokat a katolikus iskolákból kitiltották. Az utolsó leányosztály 1925-ben érettségizett. Leányok legközelebb az 1945-ben végzettek tablóján jelentek meg. A tanulók létszáma rohamosan csökkent, 1936-ban alig haladta túl a százat (128).***Tő-, vagy alig bővített mondatokban, vázlatszerűen próbálom összefoglalni azt, ami volt, ami lehetett az Aradi Római Katolikus Főgimnázium első 25 évében.– A minorita rend az iskolán tartotta a szemét.– A magyar középosztály, az iparos réteg az iskola mögött állt.– Az Andrényi család folyamatosan segítette az iskolát.– A Magyarországról érkező anyagi támogatást többnyire Takácsy Miklós birtokos juttatta el a címzetthez.– Az oktatás színvonala elfogadható volt. Tantárgyanként változott. A szertárakat állandóan gyarapították.– A fegyelem példás volt. A nevelés mérsékelten vallásos szellemben történt.– A köszöntés: Laudetur Jesus Christus! – Dicsértessék a Jézus Krisztus!– Színvonalas iskolai ünnepélyeket rendeztek.– Amíg lehetséges volt, élt a cserkészmozgalom.– A diákok közül számos olvasója és munkatársa volt a Kolozsvárott kiadott katolikus diáklapnak, a JÓBARÁT-nak (1925–1940). A legszorgalmasabb munkatársak Göbl László, Kulcsár Sándor és Mihály, Kallós Gyula, Karcagi Sándor, Soltz László, Duffner János, Blédy Géza és Náhlik László voltak.– Az iskolában éveken át szimfonikus zenekar működött.– Az intézet igazgatói és tanárai nagy súlyt fektettek a testnevelésre és a sportéletre. Ebben az időben indult Wieser Tibor országos bajnoki címeket eredményező evezős pályafutása.– Az iskola tanárai tartották életben a Kölcsey Egyesületet.– Részt vállaltak a VASÁRNAP és a FECSKÉS KÖNYVEK szerkesztésében. Közleményeik magyarországi kiadványokban is megjelentek. Dr. Berthe Nándor, Bérczy Lajos, Blédy Géza, Burian János, Firneisz György, Fischer Aladár, Halmágyi Samu, Kara Győző, dr. Krenner Miklós, dr. Schweitzer József, Sima Dezső folyamatosan publikáltak.– Hajós Imre festőművész, az iskola rajztanára a VASÁRNAP grafikai szerkesztője és illusztrátora volt.– Kara Győző és Pataky Sándor (1948-tól az iskola rajztanára) alig felmérhető jelentőségű szerepet vállaltak a vértanúk kivégzési helyén folytatott ásatásokban.– És, hogy a „chronique scandaleuse” művelését se hanyagoljam el, említést teszek a tanári karon belüli klikkeknek is tekinthető baráti csoportosulásokról. Ritka eseménynek számított, ha együtt látták Berthe Nándor és Schweitzer József tanár urakat.***Tudom, próbálkozásom suta és töredékes, csak hiányos csokorba gyűjthetem az első 25 év „diákhírességeinek” nevét. Csak biztatásként teszem. Remélem a monográfiaírók feltérképezik a Kálvin János utcai iskola életének ezt az oldalát is.A gimnáziumban érettségizett báró Andrényi Lajos, Seidner Imre újságíró, Prohászka Elvíra versmondó, tollforgató, nemesebb értelemben vett aradi „kékharisnya”. Kiadatlan regénye (Mátyás Anna – Rövidáru) némi porolás után ma is olvasható lenne. Arad Trianon utáni évtizedeit mutatja be. Mind a hárman 1920-ban érettségiztek, báró Neuman Ede 1922-ben.Benkert Klára tanár lett, Blédy Géza is. Az ő osztálytársa volt a Nesnera dinasztia harmadik Aladár tagja. Firneisz György és Calvasina Károly is ebből az intézetből indultak. Szép karriert futott be az 1928-ban érettségizett Gáldi (Göbl) László nyelvész, irodalomtörténész, műfordító. Fodor Gáborról, Hutás Zoltánról már korábban írtam. Endreffy Lajos 1936-ban érettségizett. Ezekben az években érlelődött Ficzay Dénes. A II. bécsi döntést követően Kolozsvárra távozott, s megkezdte egyetemi tanulmányait. Róla a későbbiekben bővebben is szándékszom írni. Hasonlóképpen alakult a sorsa a Moise Nicoară Líceumban 1940-ben érettségizett KG-s diáknak, Steinhübel Zoltánnak is. Érdekes (két évet szolgált a francia idegenlégióban) és tartalmas évtizedeket tudhat maga mögött az 1942-ben maturált dr. Schütz István újságíró, történész, nyelvész. Az alkotómunkát máig nem hagyta abba. A Szövétnek munkatársa és támogatója.Négy éven át a gimnázium diákja volt Fehér Imre (1926–1975). A II. bécsi döntést követően Kolozsvárra távozott, filmrendező lett. Ő rendezte az 1956-ban forgatott Bakaruhában-t, a magyar filmtörténet klasszikus alkotását.***Újra értelmeznem kell a történelem sodrásának hatását, amely ismét nagy változást eredményezett az iskola életében. 1944. augusztus 23., a szeptemberi napok hatására gondolok. Ennek bemutatására még érlelődnöm kell. Ez a következő részre marad.Megjegyzés: A múlt század hetvenes éveinek az elején alkalmam volt elbeszélgetni az Oktatás- és Nevelésügyi Minisztérium egyik főigazgatójával. Bizalmasabb megnyilatkozásával is megtisztelt. Jó értelemben véve, provokált is.– Gondolom, tudja, az 1924-es Angelescu-törvény és a mi mai oktatáspolitikánk tulajdonképpen a Lex Apponyi (1907) román hasonmása. Az utóbbi a románoknak fájt, most maguk magyarok szenvednek. Vagy nem így van?– Így van, főigazgató elvtárs, de azóta eltelt hetven év. Önök megkapták Erdélyt, Gyulafehérváron elhangzottak bizonyos ígéretek. Mi már kevéssel megelégednénk, gesztusokért is hálásak lennénk.– Én nem vagyok erdélyi, nem ismerem eléggé a magyarokat, de ha rajtam múlna…Nem rajta múlott. Kérdés, az új tanügyi törvény mennyit old meg a fájó pontok közül?