Hétköznapi regék

A helynév-etimológia érdekes ötvözete a történelemnek, néprajznak, földrajznak, művészet- és nyelvtörténetnek. Az utcanevek pedig különösképpen sok titkot rejtenek, hiszen ezek követték leginkább a „kor divatját”. Hunyad megye helytörténészei még adósok egy rendszerezett utcanév-tanulmánnyal. Itt-ott azonban fellelhető néhány érdekes adat, az idősebbek is sok mindenre emlékeznek. Az utcák névváltozásait, történetét pedig érdemes megismerni. Legalább a saját környékünkön.Kilencnevű utca SzászvárosonNémely utcának s a rajta élő nemzedékeknek igencsak kijutott a változásokból. Különösképpen a XX. században, amikor a történelem szele hozta-vitte az utcaneveket is. Jó példa erre Szászváros mindenkori legmagyarabb utcája, a Szénahegyre vezető Hegyutca, mely a középkortól viseli e nevet. Egy időben Magyar utcaként is emlegették. A románok viszont hangzás után „Măgăruţa”-nak mondták. A XIX. században ráragasztották a Drumul cepii és Drumul Tămăşesii elnevezést, mert itt hordták be portékájukat (hagymát, tejterméket) a tamáspataki asszonyok a szászvárosi piacra. A XX. században aztán Elena Pavel nevét aggatták az utcára, később Orizontului-ra szelídült, míg végül, 1921-ben felvette a Dominic Stanca nevet. Utóbbit a város jelentős szülöttjeként tartják számon. Itt látta meg a napvilágot, a szászvárosi Hegyutcában, neves orvos fiaként. Később költői, színi pályára lépett és számos versben örökítette meg Szászváros igazi arculatát. – Minderről a mai szászvárosi magyar közösség lelkes tagjai, Fülöp Júlia és férje, Fülöp Béla mesél. Ők elevenítik fel a régi szászvárosi utcaneveket. Emlékezésünk alapjául az itt született, Déván élő Szathmáry Rózsa nyugalmazott tanárnő írása szolgál. Eszerint vesszük sorra a helységből kivezető utcákat. Név szerint Perkász (ma Pricazului), Berény (ma Bariţiu, illetve Aurel Vlad), a régi, kacskaringós Kasztó utca (ma Petru Maior) és a Romosz utca (ma 9 Mai). A legfontosabb útja a városnak az Országút volt, amit a románok Drumul ţării-nek, a németek pedig Landstrasse-nak neveztek. Ez lenne ma is a város főútja, ami a 7-es országút részét képezi, bár hajdanán sokkal kacskaringósabban szelte át a várost, elhaladva a régi kollégium épülete és a templomok bejárata előtt. Számtalan kisebb, középkori utca nyílt erről, illetve közvetlen szomszédságából. Felső részén a Sétatér utca (ma Armatei), erről pedig a Kishegy utca, melyen azonban házak csak a XX. században kezdtek kiépülni. Az utca neve viszont régi, és mai napig Dealu Mic-ként emlegetik. A régi városrészen futott még a Sóáruda utca (ma Aurel Vlaicu), a Szeszgyár utca (ma Gh. Coşbuc), a régi Malom utca (melyen öt malom működött, többek közt a Szőlők alatti, a várbeli és a Csertörő), a Klastrom utca (ma Luminii), a Sörház utca (ma dr. Aurel Vlad) stb. A város régi, szász településekre jellemző négyszögletű tágas főtere, Ferdinánd király 1922-es megkoronázása után felvette az uralkodó nevét. Másfél évtizeddel később, a hagyományos kirakodóvásárokat kiűzték e térről s épülni kezdett a ma is itt álló ortodox templom, amelyet 1945-ben szenteltek fel. Egyúttal a tér is új nevet kapott: P-ţa Victoriei. A Kispac, azaz a Főtér közelében lévő, kisebb tér, melyen az új városháza, illetve a réginek hajdanán helyet adó mai múzeumépület áll, ma már részben beépült, és felvette a P-ţa Aurel Vlaicu nevet. Dózsa György az egyetlen magyarBár Szászvárosban már 1376-ban 25 féle mesterséget űztek a 19 céhbe tömörülő mesteremberek, ennek nyoma csak elvétve maradt fenn az utcanevekben, sőt sokak szerint a Kistímár (ma Dobrogeanu Gherea), Nagytímár (előbb Râului, majd Academician Prodan David), Szappanos (Viilor), Suszter (Ilie Pintilie) és Kertész utcák elnevezései alig a XIX. században honosodtak meg.A szintén ez időben alakuló iparostelepek ugyancsak jellegzetes nevet viseltek: a Gyár utca (ma Dózsa György), a Villanytelep, amelynek helyén a húszas években építette ki Faragó Endre gyógyszerész, biokémikus a mai Fares gyógynövény-feldolgozó üzem elődjét, a Digitalis-t (mely a Digitalis purpurea – Piros gyűszűvirágról kapta a nevét). A gyárhoz vezető utcák némelyikét cigányok lakták. Ez volt a Cigánysor. A hajdani cigánytelepen húzódik ma a Vladimirescu, a Muzicanţilor és Digului utca. A város másik sarkában futó mai Titulescu utcában működött a múlt században a Wegner Téglagyár, ami sokáig az utca névadója is volt. A hajdani magyar, német, illetve román fordításban használt utcanevekből ma alig egy-kettő használatos még Szászvároson (Castăului, Dealu Mic, Pricazului). Magyar, illetve német személyiségről pedig eddig egyetlen utcát sem neveztek el. Hacsak nem soroljuk ide, különleges kivételként Dózsa Györgyöt, aki a ráfogott osztályharcosi minőségében hódította meg a múlt rendszer névadóbiztosait. A Szászvárosért sokat tevő Kunok, az itt élt Torma Zsófia, de akár Oláh Miklós nevét azonban egyetlen utca sem viseli. Néhány középkori név is fennmaradtNem áll sokkal jobban magyar utcanevekkel a megyeközpont sem. Bár itt a Dózsa utca mellett van egy Bartók Béláról, illetve egy Ady Endréről elnevezett utcácska is. Helybeli nagy szülöttek, illetve az itt tevékenykedő kiemelkedő személyiségek nevét azonban egyetlen sikátor sem viseli. A dévai utcanevek amúgy szintén érdekesen alakultak. Ezekről is Szathmáry Rózsa nyugalmazott tanárnővel beszélgettünk, aki többéves munkával, saját gyermekkori emlékei, illetve egy 1898-as és egy 1643-as utca- és dűlőnév-jegyzék alapján próbálta beazonosítani a mai utcákat, tereket, városszéli telkeket. A középkori elnevezésekből, a feljegyzések szerint, csupán a Köves út (Pietroasa), a Vesen (Bezsán), illetve a ma is szántóföldként szolgáló Horgas élte túl a századokat. A középkori város utcaneveiről viszont keveset tudni.A nemzetiség szerinti elnevezések: Magyar utca (ma Aurel Vlaicu), Román utca (ma Andrei Mureşanu), Székely utca (ma Cuza Vodă), illetve a Cigány utca (ma I. Creangă) minden valószínűség szerint több évszázada léteznek. Annál is inkább, mivel ezen utcák mind a középkori városrészben találhatók, a mai temetők szomszédságában húzódott hajdani városfalon belül. Úgyszintén régi keletű lehet a Patak utca elnevezés, amely az utca végében működött bányából lefolyó pataktól ered és a régi dévaiak ma is használják. Hivatalos neve amúgy jelenleg str. Călugăreni. Szintén régi elnevezést hordozhat a középkori városrészen kialakult Felszeg utca (ma Bariţiu, illetve Bărnuţiu), a hajdani Iskola utca, melyen Geszti Ferenc hagyatékából megalapították az első dévai iskolát. Ez az utca a múlt századfordulón felvette nagy szülöttjének, Salamon Ferencnek a nevét, majd 6 Martie, újabban pedig Lucian Blaga lett. Érdekes megnevezésre talált a kutató a mai Eminescu utcát illetően. Mely a jelek szerint a középkorban Venecziai néven volt ismert. Később Bethlen utca volt, aztán évtizedekig Eminescu nevét viselte. Ma több részre darabolták fel. Régi keletű még a Hajós utca (ma G. Enescu), a Dobay utca, mely a XIX. század végén vette fel az itt élt Dobay Károly királyi államtanácsos nevét. Az utca korábbi nevéről nem sokat tudni. Trianon után azonban Andrei Şaguna, illetve Decebal nevet viselt.A Görög város utcái a XVII. század után kezdtek kialakulni. Bő évszázaddal később pedig a város nyugati részén lévő Gerei telep kezdett benépesülni (a mai Cloşca, Crişan, jóval később az Oituz, Vulcan utcák). Ezek eredeti nevére egyelőre nem sikerült rábukkanni. Gagyaszártól Bălcescu-igKülön története van Déván az 1890 és 1910 között jött bukovinai székely telepesek által belakott városrésznek. Az itt futó utcák közül ma már jóformán egyiknek sem használják eredeti nevét. Ezekről azonban kisebb tanulmányt tett közzé az Én mindig itthon voltam című kötetében Zsók Béla néprajzkutató. Ennek alapján idézünk fel néhány utcanevet a Régi- és az Újtelepről. A Telep város felőli része az Iskola utcával kezdődött, mely később a Petőfi nevet viselte, ma Ciprian Porumbescu utca. Itt működik most a város zenelíceuma. A telepen áthaladó főutcát Nagyútnak nevezték. Az Újtelep legnépesebb utcája a Palacsinta utca volt (ma V. Babeş). Zsók Béla feljegyzései szerint a név a házakból kiáradó palacsinta illatából ered. A ma is élő szájhagyomány szerint azonban az erre hazahajtott tehenek hagytak nap mint nap „palacsintát” az úton.  Erről az utcáról nyílt a Templom utca, korábban Harang utca, mert a templom megépítése előtt csupán egy harangláb állt ez utca sarkán. Ma Bartók Béla nevét viseli, de a telepesek gúnynevet is ragasztottak rá. Ez volt a Gagyafenék utca. A belőle tovább- nyíló kisutca pedig a Gagyaszár. Ez később a Bălcescu nevét vette fel. Ma „kis Bălcescu-ként” emlegetik, mert közben megépült a vele párhuzamos azonos nevű sugárút. A régi vásártér (állatvásár) felszámolása után szintén számos utca alakult a telepi részen, ezek a Mărăşti, Mărăşeşti, a teljes Dorobanţi negyed. A régi Zsellértelep utcái, az Ady Endre (korábban Varga Katalin), illetve a Rosetti viszont ma is megvannak. A betelepülő bukovinai székelyek a középkori nevet viselő Köves utcát is átkeresztelték Rizna utcának, mert ezen haladt a  kőbányából leereszkedő kisvasút, melynek szerelvényét riznának mondták. Ma Pietroasa nevet visel az utca. Kevésbé tréfás, de annál hosszabb életű utcaneveket ötlöttek ki a Csernakeresztúrra telepedő bukovinai székelyek. Itt sokáig nem is volt utcanév. Aztán a főutat elnevezték Nagy utcának (Uliţa Mare), „mint otthon Bukovinában”. Erről nyílik a telepesek által sűrűn lakott Bukovina utca. Innen a Kicsi utca. Van még Rózsa utca, mely korábban Cigány utca volt, mert az itt lakók sokat veszekedtek, olvasható a bukovinai székelyek helyneveiről készült tanulmányban. A Malom utca a vízimalom felé vezet, a Temető utca pedig a temető felé.  Hasonlóan praktikus nevek lehettek a Hunyad megyébe települő bukovinai székelyek más telepein, Vajdahunyadon, Sztrígyszentgyörgyön is. Előbbi település utcanevei között azonban minden bizonnyal néhány középkori eredetű és nagyon sok XX. századi „műnév” is fellelhető. A város ugyanis az erőltetett iparosítással nőtte ki magát mai méretére. Újabban viszont sikerült egy Petőfi, illetve egy Bethlen utcát is kieszközölni az önkormányzattól. Előbbi a bukovinai székelyek lakta telepen húzódik, utóbbi pedig a vár közvetlen közelében, a Bethlenek által építtetett református templom előtt. Tölgyfa gerendás Kossuth utca PetrozsénybanA szintén ipartelepnek számító Zsil völgyében már a XIX. században számos jellegzetes utca(név) alakult ki. Ezek (mármint a nevek) sajnos nem maradtak fenn. Remete József nyugalmazott bányamérnök emlékezése alapján azonban érdemes feleleveníteni őket. Mindenekelőtt a város főutcáját, mely ma a December 1 nevet viseli. Korábban Republicii volt, még korábban Regele Ferdinand. Eredetileg azonban Kossuth Lajos utcának hívták és arról volt nevezetes, hogy mivel nem volt kikövezve, 1905-ben, a városháza előtt, mintegy 240 m hosszban lepadolták tölgyfa gerendákkal. A mintát a budapesti Andrássy útról vették. A hajdani bányatársulat amúgy igyekezett jó életkörülményeket biztosítani az alkalmazottaknak. Persze rangjuk, rendjük szerint. Míg az egyszerű bányászok és más munkások a vasút és Zsil közötti Alsó- vagy Munkáskolónia többutcás telepén kaptak egyszerű szoba-konyhás lakást, addig például az altiszteknek  a Kaszinó utcában (ma Timişoara) utaltak ki akár emeletes lakásokat is. A bányatársulat vezetősége pedig a mai Văcărescu utcában kapott kertes villát. Az első világháború után viszont új társulat vette át a bányákat, ennek vezetősége a vasút mögötti Iroda (ma Eminescu) utcában kapott lakást. Az Iparoskör a Mérleg utca (ma Cloşca) sarkán nyílt meg, az urak vendéglője, a Bucureşti pedig a hajdani Malea (ma C. Mille) és a Kossuth utca sarkán épült meg 1920-ban.Petrozsény utca-, illetve lakónegyednevei közül sok tükrözte az ide betelepedő bányászok nemzetiségét, eredetét. Ilyen például a Bosznia negyed, a Prága, a Ferro, illetve a Botoni, Dărăneşti. Ezek a megnevezések ma is élnek, de tartalom nélkül, hiszen a nagymértékű vegyülés, a lakosság felduzzasztása nyomán ma már szinte egész Petrozsényra illene a Dărăneşti név. Mostanság azonban az utcák és lakónegyedek neve még véletlenül sem utalhat az ott lakók nemzetiségére, származására, mesterségére, tulajdonságára. Ez durva megkülönböztetésnek minősülne. Régebben azonban az effajta névadást még az ésszerűség vezérelte.