A csapó sügér

Ha lehet ilyet mondani, a leggyönyörűbb ragadozó halunk a sügér. Kitűnő álca számára a csíkos külső a hínárosok és nádasok vidékén. Horgászata élvezetes és szórakoztató.

Teste aránylag magas, oldalról lapos. Pikkelyei kicsik és erősek. Szájában elöl tüskék, hátul fogak vannak. Hátúszója tüskés és nagy. Színezete zöldes, sárgás.

Európában és Észak-Ázsiában szinte mindenhol előfordul. A gyors folyású hegyi patakok kivételével, minden folyó és állóvízben megtalálható. Nem túl igényes, kifejezetten szívós halfaj. A csendes folyású, 1-2 méter mély vízinövényekkel vagy búvóhelyekkel rendelkező mederviszonyokat kedveli.

Márciusban-áprilisban ívik, ha a vízhőmérséklet elérte a 10-12 C-fokot. Nyálkás kötegekben kibocsátott ikráját a (partközeli gyorsan felmelegedő) vízfenékre vagy vízinövényekre rakja. Növekedése lassú, 13 cm. testhosszát csak 3 éves korára éri el, végleges 30 cm. körüli méretét pedig csak 10 éves korában. Húsa szálka nélküli, sokak szerint ízletesebb, mint a süllő, de átlagos kis mérete miatt ritkán kerül az üzletekbe.

A sügér sokféle állatra vadászik. Fiatal korában lárvákkal, apróbb puhatestűkkel, rovarokkal táplálkozik. Köztudott tény az is, hogy a fiatal egyedek nagy ikrapusztítók, így nem kívánatosak a halgazdaságokban. Táplálékban szegény vizeken a 100 gr. súly elérése után sem nő nagyobbra, és ezt a méretet is csak a 7-8 év után éri el. Ahol egy sügérre akadtunk, ott több is rejtőzik, mivel mindig csoportosan rabolnak. A nagyobb egyedek étlapját bodorkák, küszök, veresszárnyúak és kisebb saját fajtársaik alkotják. A sügér támadása gyors, agresszív és kitartó. Általában csapatban üldözik a táplálékhalat, amíg az fel nem adja. Legtöbbször a farka felől kezdi el nyelni az áldozatát, ellentétben a csukával és a süllővel. Színezetük alkalmazkodik a környezethez – bányatavakban fakóbbak, csatornákban élénkebbek csíkjaik. Táplálékban gazdag vizekben nem ritkák a kilós példányok, ezek magányos ragadozók, nem bandáznak és táplálékuk kizárólag hal. Akvaristák szerint fogságban is jól tartható.

Szinte minden horgászmódszerrel jól fogható, amennyiben jelentős állománnyal rendelkezik az adott vízterület. Jók a hagyományos csalik – giliszta, csonti, apró hal. Tapogatva, mártogatva és úszóval a csalink apró babahal, sneci vagy halszelet legyen. A pergetés kedvelői villantóval, twiszterrel, gumihallal, és wobblerekkel üldözhetik a falánk kis ragadozókat. Dús növényzettel rendelkező folyókon, csatornákon a legyezés szerelmesei is elcsíphetnek egyet-egyet a műlégyre ugró sügérekből.                  

Kádár Tibor