A horgászat történelme (II.)

Az előző részben a horgászbotok történelmi bemutatását azzal fejeztem be, hogy az 1700-as évek végén megjelentek a teleszkópos botok elődjei.

A másik típusú bot, amely szintén az 1700-as évek végén kezdte meg hódító útját, a hatszögű keresztmetszetű, vastag falú bambusznádból, tonkinnádból, vagy rózsafából készített, ragasztott botok voltak, amelyek Angliában terjedtek el (megjegyzem, nekem is volt 45 évvel ezelőtt ilyen bambusznádból készült botom). Ezek gondosan hasított, háromszög alakú szeletekből készültek, és az enyvezésnek köszönhetően rendkívül rugalmassá váltak, így joggal nevezték őket a korabeli horgászok a „botok királynőkének”. A ragasztott botok uralmát a második világháború után megjelenő üvegszáltechnika törte meg.

Napjainkban ezeket kezdik kiszorítani a piacról a karbon és kevlár alapanyagokból készült botok.

A hal és a horgász közti összeköttetést a horgászzsinór biztosította. A történelem során készítették növényi rostokból, állati belekből, lenből, kenderből, lószőrből, selyemből és különböző fémszálakból. A selyem horgászzsinór természetesen az ókori Kínából kezdte meg hódító útját, ahonnan Európába is eljutott. Itt azonban a XVII. századtól megjelentek a lószőrből fonott horgászzsinórok, amelyek a csődör fehér, barna és deres farkszőreiből készültek mesterien megfonva. Majd valamivel később a fonott selyemszálat használták horgászzsinórnak. De az igazi áttörést a XX. század hozta meg a műszálak megjelenésével. Hála a Du Pont cégnek – 1937-ben felfedezte a műanyagzsinórokat – megszületett a monofil zsinór.

Végül néhány szót az orsóról, ami 1000 éves kínai találmány. Európában az 1500-as évektől kezdték használni a nagy halak horgászatához. Kezdetben keményfából készült csörlőszerű alkalmatosság volt, és az évszázadok folyamán egyre tökéletesítették. A nagy áttörés az 1700-as évek körül következett be, mikor Lord Nattingham elkészítette az első berregő-fékkel ellátott, fémből készült tárolóorsót. Ez volt a mai pisztrángozó orsók elődje.

A ma használatos peremfutó orsó feltalálója és szabadalmaztatója szintén angol, Lord Holden Illingworth, aki gyapjúfonó műhelyében készítette el 1917-ben a horgászatot forradalmasító találmányát, mely nélkül ma már a modern horgászsport elképzelhetetlen volna.

Ugyancsak az 1900-as években jelent meg az úgynevezett multiplikátoros orsó, mely a tengeri horgászat elengedhetetlen kelléke.

A technika fejlődésével természetesen az orsó minősége is rohamos ütemben javult. A tűgörgős csapágyak megjelenésével pedig egyre finomabb, precízebb orsókat gyártanak, amelyek a mai modern horgászatnak már elengedhetetlen kellékei, az új zsinórokkal és hi-tech horgászbotokkal együtt.

Kádár Tibor