Horgászsarok

A nyári oxigénhiány

2010. július 25. 16:36 (vasárnap) /

Nyaranta gyakran előfordul, hogy főleg a reggeli órákban uszonyos barátaink a vízfelszínen tartózkodnak, pipálnak. Ennek persze több oka is lehet, de a leggyakoribb és a legjellemzőbb a főként július hónapban kialakuló oxigénhiány. 

A jelenség akár drasztikus mértékű halpusztulás előjele is lehet, így mindenképpen figyelmet érdemel. De beszéljünk az okairól. Az köztudott, hogy a vízben lévő oxigént a fotoszintézisre képes növények állítják elő. Nem kell hogy erről azonnal a különböző hínárfélék, vagy virágos vízinövények jussanak az eszünkbe, mert gyakorlatilag a vízben ezek nélkül is zajlik fotoszintézis.

A titok nyitja a szabad szemmel nem látható ún. fitoplankton, vagy más néven az ezt alkotó különböző algafajokban rejlik, ugyanis ők a víz legfontosabb oxigéntermelő motorjai. Nyár derekára az időjárástól függően július augusztus hónapra a különféle algák annyira elszaporodhatnak, hogy a vízben a túlzott fotoszintézis okán oxigén túltelítettség jöhet létre a délutáni órákra, ami ugyan problémát nem okoz, de elraktározódni sem tud, így nem hasznosul. A gond naplemente után kezdődik, amikor is ezek a kis lények fény hiányában már nem tudnak oxigént előállítani, viszont szükségük van erre az éltető elemre, így azt a vízből veszik fel, vonják ki. Magyarul, termelő szervezetekből fogyasztókká válnak. Ennek következtében az oxigén tartalom meredeken zuhanni kezd, és hajnalra gyakran kritikus értékeket ér el. Mivel a halnak az emésztéshez jelentős mennyiségű oxigénre van szüksége, ezért ilyenkor nem mozog vagy éppenséggel a vízfelszínen pipál, de a táplálkozását beszünteti. Ebből a horgász gyakran csak annyit észlel, hogy nem eszik a hal, és már szidja is a vízkezelőt, vagy kimondja a penitenciát: nincs is itt hal, ezek nem telepítenek!

Persze sok minden befolyásolhatja a leírtakat. Pl. a légnyomás megváltozása is az oxigénszint csökkenéséhez vezethet, vagy egy hírtelen jött lehűlés miatt az algák (nagyon érzékenyek!) elpusztulása által okozott bomlás vonja ki a vízből az oxigént. Tipikus példa az alga túlszaporodásra a vízvirágzás néven ismert jelenség, amikor valamilyen tényező hatására valamelyik algafaj robbanásszerűen elszaporodik, és ettől a víz bezöldül, kékül, sőt az alga a vízfelszínre is kicsapódhat, ami elég csúnya látvány. Az algák tehetőek felelőssé azért is, amikor a halnak rossz, ún. pocsolya íze van, de erről majd legközelebb!

Kádár Tibor

Hozzászólások