Balinos történet

Minden horgász életében vannak olyan esetek, mikor megdőlni látszik minden, amit addig a szakirodalomban olvasott. A halak szeszélyes természete miatt sokszor kullogunk hazafelé keserű szájízzel és üres szákkal a vízpartról. 

Megjegyzem, velem is megtörtént már többször. Azonban vannak olyan esetek is, mikor pont ennek a kiszámíthatatlanságnak köszönhetően gazdagodunk egy felejthetetlen élménnyel.                                       

Történetem helyszíne egy Békés megyei horgásztó. A forró, száraz nyári időszak közepén járunk. Pontyfogás reményében ültem végig a hajnalt Laci barátommal, a tavirózsa levelei mellé dobott úszóinkat figyelve. A várva várt kapás nem jött meg. Már dél is elmúlt, amikor a remény utolsó sugarait is veszni láttam, és kitekertem szereléseim.

Mivel volt még pár óránk az indulásig, gondoltam, egy pecát azért visszadobok, hadd „ázzon” azért valami, míg itt vagyunk. Mivel eléggé felerősödött a szél, csak fenekező készséget tudtam bedobni. Egy olyan felszerelés volt nálam, amivel előző héten folyóvízen süllőztem. Mivel átszerelni már nem volt kedvem, egy tenyérnyi nagyságú dévér-szeletet feltűzve dobtam be. Barátom nézett rám kérdően: „mit is akarsz ezzel fogni?”. Balint, válaszoltam! Egy régi horgász ismerősömmel folytatott beszélgetés során tudtam meg, hogy ők ilyen módszerrel fogják a balint a Dunában. Bevallom, én is kételkedtem egy kissé a módszer fogósságán. Jó tízperces várakozás után az első törpeharcsa csapat elkezdett falatozni a horogra tűzött halszeletből, ami a kapásjelzőm folyamatos mozgását eredményezte.

Már nem is nagyon figyeltem oda az apró rántásokra, mikor egyik pillanatról a másikra megfeszült a zsinór, és a vehemens kapás következtében még a bot is lerepült az ágasról, mire odaértem. Bevágni már nem is volt időm, csak erősen megragadtam a nyelet. A hal vadul védekezett, többször széles burványokat keltve a sekély vízben. A viszonylag erős folyóvízi szerelésnek köszönhetően nemsokára a parton pihegett a másfél kilós balin. Laci barátommal felváltva néztünk hol egymásra, hol a hal torkában eltűnt horog után.

A hal felfűzése után visszadobtam az előző helyre szerelékem. Alighogy elkezdtük az eseményeket megbeszélni barátommal, majdhogy nem megismétlődött az előző eset. Újabb szép balin pihent a parton.

Még két órát töltöttünk a vízparton, de több halat nem sikerült fognunk.

Mikor hazaértünk és elmeséltük horgászismerőseinknek, mivel és hogyan fogtuk a halakat, csak néztek ránk kérdően. Hiszen a balin nem is fenéken táplálkozik, főleg nem döggel, mondogatták. És ebben sok volt az igazság. De a horgászásban vannak meglepetések is...!

Kádár Tibor