Egy jól sikerült horgászás...

Október elején Laci barátommal megbeszéltünk egy horgászatot. Az úti cél egy Gyula melletti horgásztó volt. Hajnalban csörgött a telefonom, hogy az időjárásra való tekintettel Laci barátom nem szeretne menni. 

Ez nekem egy kicsit gubanc volt, mert az ő kocsijával kellett volna menni. Természetesen én akkor már indulásra készen álltam. Rövid tétovázás után bepakoltam saját kocsimba és célba vettem a tavat.             

Baljós felhők jöttek mentek az égen, kicsit tartottam is attól mi lesz ennek a vége. Útközben sikerült elkapnom egy esőt, de a tavon szerencsémre nem esett. A halőrt kérdeztem az eredményekről, de ő sem sok jóval kecsegtetett, de mit lehet tenni. Nem fogok fölöslegesen lekocsikázni 80 km-t. Elfoglaltam az egyik helyet és kicsit aggodalmaskodva elkezdtem a horgászatot. Megkevertem az etetőanyagot, felcsaliztam horgaimat mézes Cukk kukoricával és kezdődhetett a horgászás.

A bedobás után alig vártam, hogy a feedert legörbítse valami. Ezen a tavon mindig beélesítem a nyeletőféket, mert igen vehemensen tudnak kapni a halak, és főleg kissé hideg lett volna úszkálni ilyenkor a bot után (ez a nyár közepén meg is történt velem). Az időjárás továbbra is változékony volt. Néha sütött, néha esett, minden irányból fújt a szél, de ez nem csüggesztett el..

Kicsit elbóbiskoltam a székben, mikor a nyeletőfék hangjára lettem figyelmes. Bevágás után éreztem, nem lesz egy nagy ellenfél. Rövid fárasztás után sikerült is megfogni a kis potykát. Ezután felgyorsultak az események.  Sorban fogtam a kisebb nagyobb (1-3kg) pontyokat és közben becsúszott egy szebbecske 8 kg körüli ponty. Ez ebben a tóban az eddigi legnagyobb halam volt. Hihetetlen élvezet volt 0,20-as főzsinórral és medium bottal fárasztani a tiszta vízben. A hal többször is kirohant, mikor már túl közel ért a parthoz. Bennem meg tombolt az adrenalin, mert láttam kivel van dolgom. Kifogása után el kellett engednem a mérete miatt, mert itt csak 5 kg-ig lehet megtartani a halat.

Lassan közeledett a peca vége. Kellően ki is fáradtam. Kilenc pontyot sikerült fognom és néhány darab kárászt, amik közül a nagyja ütötte a kilót. Összességében jól döntöttem, hogy nekivágtam a napnak. Nagyon jót horgásztam, amit megkoronázott a „rekord pontyom”. Képeket is készítettem, és amikor megmutattam őket barátomnak kissé elkomorodott. Nem akart hinni a szemének és a fülének. Bánta is nagyon, hogy nem jött el.

Ami engem illet nagyon örültem ennek a sikeres napnak. Lehet, hogy csak szerencsés voltam, vagy talán a sors akarta így?

Kádár Tibor