Egy jól sikerült pontyozás

Múlt év június végén úgy döntöttünk Laci barátommal, hogy meglátogatjuk egyik Békés megyei kedvenc tavunkat. 

Elsősorban afrikai harcsát szerettünk volna fogni, de kiérkezésünkkor azt az információt kaptuk, hogy a hideg víz miatt idén még nem helyeztek ki a tóba belőlük. Sebaj, gondoltam, hiszen magunkkal hoztuk pontyozó felszereléseinket is, hátha szükség lesz rájuk. Ez végül helyes döntésnek bizonyult. Tehát, a tervezett afrikai harcsázásból egy nagy pontyozás kerekedett ki. Méghozzá nem is akármilyen...

Bár már hat órára kiértünk a helyszínre, szabad helyet mégis nehéz volt találni, mert már hajnalok hajnalán is elég sokan voltak a vízparton. Rögtön szembetűnt, hogy a víz állása rendkívül magas az elmúlt hét esőzései és a belvíz miatt. Tulajdonképpen, a magas víz nekünk jól is jött, mert nem úszós módszerrel, hanem hagyományos fenekezéssel próbáltuk meg horogvégre keríteni a tó lakóit. Így egy kicsit bátrabban lehetett dobni. Ezúttal az egyik horgomra csemegekukoricát, míg a másikra két szem 12 mm-es epres – halas pelletet fűztem fel. Kíváncsi voltam, melyik lesz eredményes. Laci ezúttal is a giliszta-pellet párosítással próbálkozott két botján.  Az első jelentkező Laci gilisztás botjára érkezett. A tettes egy bő tenyeres dévérkeszeg volt, ami rövidesen vissza is került a vízbe. Közben az én pelletes botomon is többször kapást észleltem, de nem tudtam elég gyorsan bevágni. Elhatároztam, hogy most már készenlétben állok a botjaim mellett, hogy időben be tudjak suhintani. Az első halam a part mellett leakadt, de a második, egy szép erős két és feles nyurga, már nem úszta meg az incidenst. Miután visszaengedtem első áldozatomat, a következő hal egy jó félkilós ezüstkárász lett, amit Laci csípett el. Az idő lassan borongósra fordult. Az eső elkezdett szemerkélni, a víz felszínét felborzolták a becsapódó esőcseppek.

Az időjárás változás egyszeriben meghozta a tó lakóinak étvágyát. Egymás után suhogtak a botok, bevágásra emelkedve. A halak általában hullámban jöttek.  Párosával fogtuk a szép két kiló körüli potykákat. Egyszer én fárasztottam, egyszer Laci. Általában szép egészséges példányok voltak az áldozatok. Közben kipróbáltuk csalinak a csontkukacot is. 

Ami ez után következett, azt lehetetlen hitelesen elmesélni. Egymás után szedtük ki a bajuszosokat, kárászokat, a vízből. Mivel mindig egyszerre volt kapás mindkét botomon, sokszor Laci besegített nekem. Alapvetően az mondható el, hogy pelletre a nagyobb kettő, és három kiló közöttiek, míg kukacra a kiló körüli pontyok, a kárász, meg persze a keszeg népség „foga fájt”.  

Késő délután, miután egy ideig nem nagyon akartak enni a halak, arra lettem figyelmes, hogy egyik botomon felsikított a fék. A bevágás után rögtön éreztem, hogy bár nem kapitális, de az eddigieknél szebb uszonyos vette fel a két nagy pelletet. A fogás egy kereken négy kilós, hibátlan nyurga ponty volt. 

A nap végén még Lacinak volt pár szebb fogása. Bár, afrikai harcsát nem sikerült fognunk, de kettőnknek így is elég szép zsákmányunk lett. 

Elégedetten pakoltunk össze. Nagyon mozgalmas nap volt. Főleg, hogy a part egy emelkedőbe végződött, így egész nap fel-le rohangáltunk rajta. Idén még szeretnék ide többször is visszatérni, és új élményekkel gazdagodni.