Egy nyári horgászás

Tavaly júniusban barátommal egy kis horgásztóra látogattunk el. A vízről keveset tudtunk, csupán néhány információval rendelkeztünk, ami a ránk váró körülményeket és a tavat benépesítő halakat illeti, így nyugodtan mondhatom, hogy sötétben tapogatóztunk. Ezeket szem előtt tartva, mindketten az általa kedvelt és az éppen arra a vízre jónak vélt módszerrel készült halat fogni. Laci barátom matchet szerelt, de feederrel is próbálkozott.

Én a spiccbotozást választottam, és ezzel a módszerrel kezdtem el horgászni, mert gondoltam, hogy a tóban lesz kárász, nagyobb lapos keszeg vagy talán még dévér keszeg is. Ez jó szórakozásnak ígérkezett volna.

Biztonságból vittem magammal egy feeder botot is, hogy ha miden kötél szakad, váltani tudjak.

A horgászat első két órájában szinte semmi sem történt, mintha teljesen üres tóban horgásztunk volna, aztán dél körül megrezzent Laci barátom botjának spicce, jelezve, hogy mégis csak van, mit keresnünk. Kapás, akasztás, és megvolt a nap első hala, egy szép tükörponty személyében, mely különleges volt cimborám számára, hisz ezen a tavon első feederrel fogott pontyát tarthatta kezében. Egy jó fél óra után újra Laci következett, aki most matchbottal magabiztosan terelte partközelbe a bő kettes pontyot, amit én sikeresen meg is szákoltam.

Szerintem most már én következtem volna, de sajnos a déli órákra már teljesen világossá vált számomra, hogy ez a nap nem a spiccbotos horgászatról fog szólni, ahogy azt szerettem volna, hisz a halakból azt a néhányat is csak bentről lehetett megfogni.

Kénytelen voltam feladni a spiccbotos horgászatot és kézbe vettem a feederemet. A horogra Cukk csemegekukoricát tettem, és úgy 30 méterre dobtam be a szereléket.

Közben barátom újra fárasztott egy 2 kg körüli tükörpontyot.

Nem sokkal később az én spiccem is megrezdült. A bevágás után éreztem, hogy nem kis ponttyal van dolgom. Tíz perc fárasztás után barátomnak sikerült megszákolnia a 3,5 kg nyurga pontyot.

Ahogy telt az idő és egyre közeledett az este, a halak egyre bátrabbak lettek, és egyre nagyobb érdeklődést tanúsítottak a csalink iránt, melyeket barátommal különböző módszerekkel kínáltunk fel nekik.

Nekem is és barátomnak is sikerült még egy-egy szép pontyot megszákolnia.

Spicbottal egyszerűen képtelenség volt azon a napon halat fogni, hisz azok  a tó közepén lévő sekélyebb részeken tartózkodtak, melyet 6 méteres spicbottal lehetetlen volt meghorgászni. Még szerencse, hogy magammal vittem a feeder botomat. Ezen a tavon nagyon jól működött a feeder és a match bot is.

Annak ellenére, hogy a kezdés részemről nem volt sikeres, jól szórakoztunk, és kellemesen töltöttük el azt a néhány órát ezen a nekünk még ismeretlen tavon.

Kádár Tibor