Hogyan horgásszunk a nádasban?

Kevés olyan horgászmódszert tekinthetünk annyira magyarosnak, mint a nádi pontyozást. A nádi ponty horgászatát olyan tavakban űzhetjük, amelyek nagyobb nádassal rendelkeznek. A módszer nemcsak hatékony, hanem rendkívül hangulatos is. A nádi pontyozás régebben bambuszbottal történt, melyet házilag készítettek a szakavatott horgászok. Maga a nyers bambusz beszerzése is körülményes volt, mert kevés helyen tenyészett a horgászbotnak is alkalmas fajtája. Manapság már nem ilyen eszközökkel horgászunk.

De lássuk, hogyan is történik a nádi pontyozás.

A ponty a vízinövényekkel benőtt part menti sávban, így a nádasokban és környékükön tartózkodik legszívesebben. A nádi pontyozás egyike azoknak a horgászmódszereknek, melynél nem keressük a halat, hanem szoktató etetéssel tartjuk helyben. A nádi pontyozás úszós módszerrel történik, azon belül is a feltolós vagy felfektetős módszerrel. Amennyiben a part menti sávban nagyobb egybefüggő nádas van, jó esélyünk lehet a fogásra.

A horgászhely kialakításánál nagyon fontos a szélirány meghatározása, mert ha rossz helyen karózzuk le csónakunkat (általában az ilyen horgászás csónakból történik), tengeribetegek lehetünk a csónak állandó himbálódzásától, szeles időben pedig úszónk gyakran a nádasban landol a dobást követően. Ezek figyelembevételével keressünk védett öblöt, ahol a vízmélység legalább 1 méter. A dobást zavaró belógó nádszálakat kössük össze vagy vágjuk le. A szoktató etetésünket csak a meder alapos vizsgálata után kezdjük meg, a vízben lehetnek éles vasdarabok, kötelek, üvegcserepek, torzsák. Az ilyen helyeket elkerüli a ponty. Horgászhelyünk kitakarítása után jöhet a szoktató etetés. Van, aki apró szemessel kezdi, hogy az idecsődülő keszegfélék, minél hamarabb „kifürödjék” a helyet, vagyis a mederfenékről eltűnjön az iszap. A szemes kukorica is előbb- utóbb meghozza a halat. Mindenképpen türelemjáték ez a fajta horgászat, mert lehet, hogy 3 nap múlva már ott a jó hal, de lehet, hogy egy hétnek kell eltelnie. Ne sajnáljuk az időt, ha tehetjük, minden nap azonos időben látogassuk meg horgászhelyünket és etessünk be. Ha módunkban áll, pár nap elteltével tapogassuk ki a mederfeneket, kemény-e már a talaj, elfogyott-e a kukorica. Amikorra beérett a szoktató etetés, már elég a horgászat kezdetén és befejeztével pár marékkal megszórni a helyet. Csalik tekintetében a száraz kukorica, az áztatott és főtt kukorica, valamint a krumpli jöhet szóba. Van, aki a fúrt kukoricára, van aki a fűzött mogyoró krumplira esküszik. Én legtöbbször az általam főzött kukoricát használom.

A kitartó etetés majdnem minden esetben meghozza a halat. Amennyiben minden körülmény ideális, elkezdhetjük a horgászatot. A módszer lényeges eleme a pontosan dobható, csúszóra szerelt, könnyű és stabil feltolós vagy felfektetős úszó. Horgunk erős, vastag húsú legyen, 1-es, 2-es körüli méretben. Rövid előkére van szükség, az ólmozás egypontos és a horogtól 3-7 centire legyen. Zsinórunk legyen 0,40-es legalább, horgászbotunk 4 méter körüli erős, de rugalmas (a bojlis botok ideálisak lehetnek), orsónk legyen strapabíró. A féket tartsuk beszorítva, mivel a menekülő halat nem szabad beengedni a nádba.

Kellemes nádi pontyozást kívánok!

Kádár Tibor