Májusi történet

<!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:14.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:HU; mso-fareast-language:EN-US;} @page Section1 {size:612.0pt 792.0pt; margin:72.0pt 90.0pt 72.0pt 90.0pt; mso-header-margin:36.0pt; mso-footer-margin:36.0pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} -->

Májusban a kisdombegyházi tóra beszéltünk meg egy horgászatot Laci barátommal, aki egy egyszerű, de nagyon jó horgász. Én erősítésként egy munkatársamat is magammal vittem.  

A vízről talán annyit, hogy régi kavicsbányató, amit egy kisdombegyházi tógazda kezel, gondozott dús növényzetű vízpart, és gyönyörű víz fogad mindenkit. Sok kapitális amur, és ponty otthona, amiknek természetesen nincs nagy hajlandóságuk elhagyni lakhelyüket.

Laci tanácsait követtük, a hely kiválasztásában, és az etetésben is. A felszerelésünk, egy-egy match és feeder. Az etetés is megvolt, jöhetett a csalizás és a szerelékek bevetése. No, ezzel volt egy kis gond, az a fránya horog beakadt a mögöttem lévő bokorba, ami természetesen 10 perce még nem volt sehol (gondolom Laci ültette oda gyorsan), de mit nekem bokor, kibogoztam, pikk-pakk, inkább pakk mint pikk, és már repült is gyönyörű ívben… a botom első tagja.

A kutyafáját, micsoda malőr, persze a jelen levők egyből kihasználták az

alkalmat, horgásztudásom összehasonlítására egy óvodás szellemi képességével, persze nem az én javamra. A fene belétek, majd én megmutatom nektek, lealázlak titeket, szóltam nekik kissé hangoskodva.

Miután mindenki megnyugodott nekiláttunk horgászni, szépen jöttek a keszegek (nekem), a szomszédokat nem figyeltem, mit nézzek, hogy unatkoznak? Gyönyörű halakat fogtunk(tam), néha egy-egy gyönyörű kárász is beugrott, ami úgy védekezett, mint egy ponty.

Ekkor a jobbomon oldalra bevetett lágy feederem spiccének milliméternyi rezdülése jelezte éles szememnek (majd lefordult a tartórol), hogy érdeklődő jelentkezett. Gyors határozott bevágás, szépen hajló bottest, adrenalin a szervezetbe, irigység a szemekben, ezek a főbb jellemzői egy ilyen kapásnak. A bot, orsó, zsinór, szentháromság, lassan felemésztette a hal erejét, és sikerült partközelbe terelgetnem, nagyon jó érzés volt fárasztani a vékony bottal.

Laci nagyon kelletlenül felállt és odahozta a merítőt, (gondolom le akarta verni a halamat), és fejét vakargatva várta az alkalmat, hogy „segíthessen”. Szerencsére testi fölényem nem engedte a nyuszi lelkének, hogy végrehajtsa aljas tettét, így kelletlenül megmerítette a szép potykámat, és közben mormogott valamit a bajuszkája alatt. Gratulálok, vagy anyádat, nem értettem sajnos.

Napközben érkezett még egy szép ponty, meg Laci anyukája, aki elújságolta, hogy az úton valami átszaladt előtte, annyit látott, hogy nagy, fekete, szőrös vastag farka volt. Ez már csak megütötte a fülemet, és beleszólván a beszélgetésbe, röpke tíz perc alatt odáig jutottunk, hogy biztosan egy nagyfarkú néger szaladgál szabadon a faluban. Még jó, hogy van karfája a székemnek különben hamar a vízben találtam volna magam a röhögéstől, a többiekkel együtt.

A nap végén egy gyors fotózásra kiürítettük a szákokat, szép „zsákmány” jött össze. Négy gyönyörű ponty, hoppá, várjunk csak, én fogtam kettőt, honnan van a másik kettő??? Itt valami árulás van, azt nem is feltételeztem, hogy „ezek” pontyot fogtak, inkább valami instant potykák lehettek, amikhez csak vizet kell adni, és máris ott a hal. No, mindegy, ezeket is lefotóztuk, a több mint 12 kg apróhallal együtt.

Remek időnk, jókedvünk, és sok szép halunk volt, hideg téli napokra nem is kell ilyen emlékeknél több, amiket az eltelt idő lehet, hogy kiszínezett egy kicsit.

Hasonlóan sikeres, jókedvű horgászatokat kívánok minden horgásztársamnak.

Kádár Tibor