Megrázták magukat az európai csapatok

Amikor már mindenki temette az európai labdarúgást (miután a legjobb nyolc közé csupán három európai válogatott került) és istenítette a dél-amerikait (4 együttese jutott a nyolc közé) a péntek esti és szombati negyeddöntőkön kiderült, hogy korántsem kell még papot hívni, sőt az is meglehet, hogy a 2006-os Németországban megrendezett világbajnoksághoz hasonlóan újabb európai döntőre kerül majd sor és egyúttal az a sorozat is megszakad, miszerint európai válogatott csupán Európában megrendezett világbajnokságon tud győzni.

A péntek esti Uruguay–Ghána összecsapás után akár azt is megélhettük volna, hogy 1934, 1966, 1982 és 2006 után dél-amerikai válogatottak nélkül zajlanak az elődöntők, és első afrikai együttesként Ghána szerepelhetett volna egy elődöntőben. Nem így lett, mert a Rennes játékosa, Asamoah Gyan hiába értékesített Szerbia, majd Ausztrália ellen is sikerrel egy-egy 11-eset, majd lőtte tovább az Egyesült Államok elleni hosszabbításban csapatát, Uruguay ellen a felsőlécre lőtte a mérkőzés hosszabbításának utolsó percében jogosan megítélt büntetőt. Addig, azaz a 11-es párbajig kiegyenlített küzdelem folyt a pályán, a ghánaiak és az uruguayiak is a középpályát igyekeztek megszállni, egy-egy kapushiba miatt mindkét együttes lőtt gólt, majd a hosszabbításban hiába voltak aktívabbak a ghánaiak, végül büntetőkkel az uruguayiak jutottak tovább. Az elődöntőben, július 6-án a brazilokat hazaküldő Hollandia ellen játszanak a döntőbe jutásért.

Uruguay–Ghána 1:1 (0:1, 1:1, 1:1) – tizenegyesekkel: 4:2

Johannesburg, Futballváros, 70 ezer néző, vezette:Olegario Benquerenca (portugál).

Uruguay: Muslera – Maximiliano Pereira, Lugano (Scotti – 38.), Victorino, Fucile – Alvaro Fernandez (Lodeiro – 46.), Perez, Arevalo, Cavani (Abreu – 76.) – Forlán, Suárez. Szövetségi kapitány: Oscar Tabarez.

Ghána: Kingson – Pantsil, Mensah, Vorsah, Sarpei – Inkoom (Appiah – 74.), Annan, Asamoah, Muntari (Adiyiah – 88.) – Kevin Prince Boateng – Gyan. Szövetségi kapitány:Milovan Rajevac.

Gólszerzők: Forlán (55.), illetve Muntari (45+2.). A 11-eseket: Forlan, Victorino, Scotti,

Sárga lap: Fucile (20.), Arevalo (48.), Perez (59.), illetve Pantsil (54.), Sarpei (77.), Mensah (93.).

Kiállítva: Suárez (121.).

A német–argentin örökrangadó előtt csak a nagyon elvakult németdrukkerek reménykedtek a német sikerben, a többi megkérdezett egyértelmű dél-amerikai sikert várt. Mondjuk nem volt meglepő, hiszen míg az argentinoknál egy két játékost leszámítva még a hátvédek is sztároknak számítanak saját klubcsapataikban, addig a német együttesben jelen pillanatban egyedül a Bayernes Schweinsteigerre mondhatjuk azt, hogy csapata egyik sztárja, míg több játékos, mint például Klose, vagy Podolski igen gyenge szezont tudhat maga mögött. Persze, korábban valamennyi német játékos, az említett két lengyel származású német is bebizonyította, hogy azért ért valamit a focihoz, nem véletlenül játszott 2002-ben vb-, 2008-ban Eb-döntőt.

Az esélytelenebbnek tartott német válogatott hamar, már a 3. percben vezetéshez jutott (részben köszönhették a labda mellé nyúló Romero kapusnak is), aminek köszönhetően Joachim Löw alakulata játszhatta az általa annyira kedvelt darálós, kontrajátékot. Az argentin csatársztárok, mint Messi, Higuain, Tevez, Agüero alig jutottak labdához a Friedrich, Mertesacker, Khedira, Schweinsteiger középső védelmi négyszögben, míg a széleken Neuer kapuja felé vezető utat Lahm és Boateng zárta le sikerrel, persze ehhez kellett, hogy a csatártársak, mint Müller, Podolski és Klose is besegítsen a védekezésbe.

Azért azt tegyük hozzá, hogy az argentinoknak volt egy nagy hátránya, éspedig szövetségi kapitányuk, Diego Maradona rutintalansága (és szakmai ismereteinek totális hiányossága), ugyanis az egykor a világ legjobb játékosaként aposztrofált Maradona taktikailag nem tudott belenyúlni a találkozóba. A németek továbbjutásának jogosságához kétség sem fér, július 7-én a spanyolok ellen egyfajta előrehozott döntőt játszanak az elődöntő másik ágán. A két együttes a 2008-as osztrák–svájci rendezésű Eb döntőjében találkozott legutóbb, akkor a spanyolok győztek 1:0-ra, Fernando Torres góljával.

Németország–Argentína 4:0 (1:0)

Fokváros, Zöld Pont Stadion, 64 100 néző, vezette:Ravsan Irmatov (üzbég).

Németország: Neuer – Lahm, Friedrich, Mertesacker, Jerome Boateng (Jansen – 72.) – Khedira (Kroos – 77.), Schweinsteiger – Müller (Trochowski – 84.), Özil, Podolski – Klose. Szövetségi kapitány: Joachim Löw.

Argentína: Romero – Otamendi (Pastore – 70.), Demichelis, Burdisso, Heinze – Mascherano, Maxi Rodriguez, Di Maria (Agüero – 75.) – Messi, Higuaín, Tévez. Szövetségi kapitány: Diego Maradona.

Gólszerzők: Müller (3.), Klose (68., 89.), Friedrich (74.).

Sárga lap: Müller (35.), illetve Otamendi (11.), Mascherano (80.).

Gondolom nem vagyok azon véleményemmel egyedül, miszerint a szombat esti Paraguay–Spanyolország összecsapás volt az idei vb eddigi legpörgősebb, legélvezetesebb összecsapása. Bár nagy ziccereket nem hozott az első játékrész, ennek ellenére sem lehetett unatkozni, ami főleg a paraguayiak bátor egészpályás letámadásos játékának volt köszönhető, ami arra kényszeríttette a spanyol gárdát, hogy rövidpasszos játékát felgyorsítsa. Mondhatni Martino mester megtalálta a spanyol áfium elleni orvosságot, hiszen csapatát egészpályás agresszív letámadásra biztatta, amivel meggátolta, hogy a spanyolok rövidpasszos egyérintős kapu előtti játéka érvényesüljön. Kis híján végül a továbbjutást is megszerezhették volna, de Cardozo elrontotta a lerántásáért megítélt büntetőt, de ugyanez a spanyolokról is elmondható, hiszen a következő akciónál Xabi Alonso rúghatott újabb 11-est, amit előbb magabiztosan értékesített, majd az egy spanyol idő előtti belépéséért megismételtetett 11-est Villar kapus hárította. (Megjegyzendő még, hogy a paraguayiak az első játékrészben Valdez révén egy gólt ugyan szereztek, de azt les címén érvénytelenítették. A visszajátszás igazolta, hogy Valdez nem volt lesen, de miután Cardozo is rámozdult a jobb oldalról jövő beadásra a partjelző úgy ítélhette meg, hogy meg akarja játszani a labdát, ami aktiválta leshelyzetét. Ennek a helyzetnek a megítélése jóval nehezebb volt, mint mondjuk Tevez lesgóljánál, vagy a német–angol meccs vonal mögé lepattanó labdája). A befejezés is szépre sikeredett, a spanyol kontra végén három kapufás gól született: Iniesta remek passza nyomán Pedro a jobb kapufát találta el, majd a kipattanót a spanyolok házi gólkirálya Villa mindkét kapufa érintésével rúgta a paraguayi hálóba. A paraguayiak a spanyolok ellen játszottak az idei vb-n a legjobban. Játékuk kicsengésében – számomra legalábbis – van némi biztató jelleg: a bunkerfocit is lehet látványosan játszani!

Mindkét együttesről elmondható, hogy vb-szereplési történetük legnagyobb sikerét aratták (Spanyolország 1950-ben egyszer már eljutott a legjobb négy közé, de akkor körmérkőzéses döntőben dőlt el a világbajnoki cím sorsa) azzal, hogy idáig eljutottak.

Paraguay–Spanyolország 0:1 (0:0)

Johannesburg, Ellis Park, 55 ezer néző, vezette:Carlos Batres (guatemalai).

Paraguay: Villar – Dario Veron, Paulo da Silva, Alcaraz, Morel – Jonathan Santana, Victor Caceres (Barrios – 84.), Edgar Barreto (Vera – 63.), Riveros – Nelson Valdez (Santa Cruz – 72.), Cardozo. Szövetségi kapitány: Gerardo Martino.

Spanyolország:Casillas – Sergio Ramos, Puyol (Marchena – 84.), Piqué, Capdevila – Iniesta, Busquets, Xavi, Xabi Alonso (Pedro – 75.) – Fernando Torres (Fabregas – 56.), Villa. Szövetségi kapitány: Vicente del Bosque.

Gólszerző: Villa (83.).

Sárga lap: Piqué (57.), Busquets (63.), illetve Victor Caceres (59.), Alcaraz (59.), Morel (71.), Santana (87.).