Pergető-iskola (III.)

A pergető iskolát a különböző műcsalik bemutatásával folytatom. Elsőként kedvenceimmel, a szilikon csodákkal (gumihalakkal, twisterekkel) ismerkedhetnek meg közelebbről.

Amikor elterjedtek hazánkban is a gumiférgek, nem gondoltam volna, hogy karrierjük fényes és tartós lesz. Persze akkor még nem pergettem rendszeresen, így nem tudhattam, mi mindenből maradok ki.

Miért jó gumicsalikat használni? Néhány szempont, amely magáért beszél.

1. Mély és sekély, álló és folyóvizekben egyaránt bevethető.

2. Nagyon könnyű a fenék közelében – ahol legtöbbször tartózkodnak a ragadozók – vezetni őket.

3. Minimális gyakorlással gyorsan elsajátítható a velük való horgászat.

4. Iszonyatos szín-, méret- és formaválaszték mellett nincs olyan víz vagy rablóhalfajta, amelyre ne akadna „tuti gumi”.

5. Rendkívül fogósak!

Vehetjük akár készre szerelve is, de sokkal kifizetődőbb, és több variálásra ad lehetőséget, ha a testeket és az ólomfejes horgokat külön vásároljuk meg. Lehetőség szerint vegyünk többféle színűt a gumikból, a fejekből pedig többféle méretűt. Így tetszés szerint kísérletezhetünk velük. Személyes tapasztalatom az, hogy a twisterek és a gumihalak leginkább az őszi, téli hónapokban fogósak igazán. Ilyenkor a süllő, csuka, balin és sügér is remekül fogható a jól választott, és megfelelően vontatott twisterrel vagy gumihallal. Méretüktől nem kell megijedni, mert a lehűlő vízben gyakran a méret alatti halak is torokra veszik a csalit, még ha mi nagynak találjuk is azt.

A twistert és a kisebb gumihalat szerelhetjük „direktre”, de a nagyobb méretűeket – pl. 10-15 centis, vagy még nagyobb gumihalat, gumiférget – érdemes fonott zsinórral az ólomfejbe hurkolva egy-két kisebb méretű hármashoroggal „akadásbiztossá” tenni. A „direktbe” szerelésen azt értem, hogy hozzámérem az ólomfejhez a testet, megnézem, hol kell majd kibújnia a horog hegyének, hogy a test megfelelően álljon, és a gumi közepébe lassan bújtatva a horgot – figyelve, hogy egyenesen haladjon a horog a gumiban –, a megjegyzett résznél kibújtatom, s a szilikont fölhúzom az ólomfej alatti kis szakállhoz, amely kellően megtartja azt. A gumitest a horogtól lefelé szabadon tud izegni-mozogni. Viszont a hal csak akkor akad meg, ha rávágásnál bekapja a horgos részt is. Ezért szoktuk a nagyobb méretű gumiknak az úgynevezett „talpalását” elvégezni, ami a következőképpen zajlik: a kibújtatott horog alá, attól egy „harapásnyira” egy kisebb méretű, erős hármashorgot szúrunk a testbe. Fonott zsinórból dupla szálat kötök, megfelelő hosszút persze, és egyik végére rögzítem a hármashorgot, míg a másik végét hurkolom az ólomfejbe. Az így elkészített műcsali akkor is megfogja a halat, ha az csak „odanyúl” neki. A háromágú horogra azért van szükség többek között, hogy a nagyon lógó testet rávágásnál ne tudja ajándékként magával vinni a süllő vagy a csuka.                    

Kádár Tibor