Pergető iskola (IV.)

Mostani írásomban a körforgó villantókat mutatom be. A különleges, nagy rezonanciát keltő feltűnő műcsali bizonyos esetekben verhetetlen. Különösen a csuka horgászatában vált be, de a többi rablóhal sem veti meg. Mint minden műcsalinak, vannak előnyei és hátrányai is. Ebben az írásban erre is fény derül.

A csali tengelyét képező erős drótszál egyik végén rögzítik a hármas horgot. Fölé csúsztatnak különböző fém- vagy műanyaggyöngyöket, súlyokat, majd erre teszik rá a körforgó lelkét, a füles tengelyen lévő villantókanalat. Ez utóbbinak a kialakítása általában domború, de léteznek sima, lapított kivitelűek is. Végül egy hurokkal lezárják a drótszálat, amibe majd karabinerünket bújtatjuk. A kanál hossza és mérete, domborítottsága nagyban meghatározza villantónk használhatóságát – a nagyobb felülettel rendelkező kanalak (nagyobb ellenállásuk, nagyobb rezgésszámuk miatt) inkább állóvízre, lassú vontatásra valók, míg a hosszúlevelű típusok alkalmazhatók közepes sodrású folyószakaszokon is.

Jól dobható, kevéssé sérülékeny, időtálló műcsali. Legnagyobb hibája – amit még az ügyes kezű horgász sem nagyon tud orvosolni –, hogy csavarja a zsinórt. Használjunk ezért jó minőségű, csapágyazott forgókapcsos karabinert. A zsinórcsavarodás némiképp kivédhető, ha excenterólommal szerelt körforgót választunk. Bár ez sem tökéletes. Az excenterrel szerelt változat a dobás utolsó fázisában összeugorhat, a villantó az ólomra akadhat.

Amint már említettem, a körforgó egyik hibája, hogy sodorja a zsinórt. A másik dolog, hogy körforgóval nehéz horgászni, ha a villantót fenékközelben szeretnénk vezetni. Folyóvízen mindenesetre ez így igaz. 

Ha a balin vagy a domolykó – nagyobb jász (szálkás húsú pontyféle – szerk. megj.), a víztetőn mozog, eszik, hát akkor igazán érdemes megdobni forgóval, mert a víz felső régiójában könnyen és gyakorta eredményesen húzható. Sokáig csak a felszínen produkált teljesítménye miatt hordtam magammal, ha a Marosra, esetleg a Kőrösökre mentem. Állóvízen nem is használtam. Azonban egyik ősszel – úgy 3 éve –, se twister, se támolygó, se semmi nem kellett a csukáknak, de a sügéreknek sem. Barátom fölrakott egy kettes számú, csúnyán banánzöld Mepps villantót, aztán – szégyen, nem szégyen – én is kértem tőle egy hasonlót. Kitalálják, hogy miért? Akkor és ott, csak a körforgó tudott rávágást eredményezni. A 3-as számú villantón még a kisebb sügérek is fönnakadtak.

Körforgóval gyakorlatilag minden ragadozó vagy ragadozó hajlamú hal megfogható. Gondolok itt a nagyobb jászra, domolykóra, balinra, süllőre, csukára, sügérre, valamint persze a harcsára is. Ne feledkezzünk meg róla sem, mert érdemes rá horgászni!

Kádár Tibor