Ponytfogás kánikulában

Június elején jártunk. A kánikula szinte elviselhetetlen volt. Hogyan is lehetne jobban eltölteni az időt ilyenkor, mint a vízparton ülve, kiélvezve a nap erejét és a víz hűsítő hatását, horgászbottal a kézben. Így tettem én is.

Egyik kedvenc vizemet látogattam meg, amelyről már több írásomban említést tettem. Szokásomhoz hűen, most is feederrel kezdtem. Etetés után alig telt el pár perc, és kopogtatott az első hal. Dévérkeszeg. Olyan jó fél kilós. Jól kezdődik ez a nap. Újra csaliztam, vártam. Eltelt vagy fél óra, újabb kapás. Méretben az előző halhoz hasonló kárász.

Közben még két horgász érkezett, akik nem messze tőlem telepedtek le. Az egyik matchbottal próbálkozott, a másik hagyományos fenekezővel. De csak próbálkoztak. Úgy ahogy nekem sem jött több hal, nekik sem. Próbálkoztam csalit váltani, csonti, kukorica, vagy vegyesen jó kis szendvicsként tálalva, később meglebegtetni a csalit, semmisem volt jó. Gondoltam sebaj. A következő nap újra próbálkozom.

Így is lett. Kora reggel már a tónál voltam. Hamarosan a helyükön voltak a botok. Alig vártam, hogy végre görbüljön a spicc. Görbült is. Röpke fél óra alatt fogtam pár dévért és kárászt. Méretileg egyik sem érdemel említést.    

Nemsokára itt a születésnapom. Mindenképpen pontyot kell fognom, mert a barátaimnak szeretnék kedveskedni. Sajnos rá kellett jönnöm, hogy fenékközelben jobb halat nem fogok. Így hát úgy döntöttem, hogy a feedert matchra cserélem. A botot már a horgászat kezdetén elkészítettem, így nem kellett az időt vesztegetnem. A fenék közelében kezdtem a horgászatot, majd folyamatosan rövidítettem az eresztéket. Az eredmény pár apró keszegen kívül semmi. Eltelt több mint egy óra, az eresztékem már alig verte az egy métert.      

Hoppá! Az úszóm zutty, eltűnt. Majdnem úgy kellett a bot után ugranom. Megvan! Pár perc elteltével már a merítőben a három és feles potyka.     

Próbálkoztam még vagy másfél órát, de semmi.

Unalmamban sétálni indultam. A tó egyik részén egy magasabb partvonal húzódik. Oda másztam fel, így nagyszerűen megfigyelhettem a mozdulatlan vízben, merre tanyáznak a halak. Nem is kellett sokat keresgélnem. Horgászhelyemtől alig tíz méterre, egy bedőlt fa mellett láttam meg az első negyven-ötventagú pontycsapatot. Mind-mind a víz legfelső rétegében próbált egy kis oxigénhez jutni.

Gyorsan vissza a horgászhelyre. A matchbotos szerelékem eresztékét egyméteresre engedtem, a horogra kenyérdarabot tűztem. És láss csodát, fél órán belül fogtam még két gyönyörű pontyot. Így meglett a születésnapi vacsorára való.

Kádár Tibor