„Rióban annyit kell dobni, amennyi elég lesz a győzelemhez”

Az elmúlt hét végén Aradon megrendezett hosszúdobó Európa-kupa több neves atléta állt rajthoz. A férfiak kalapácsvető számában jelen volt a szám olimpiai bajnoki címvédője, a körmendi születésű Pars Krisztián. Ha már itt volt, meg is nyerte a számot, magabiztos versenyzéssel, rontott dobás nélkül abszolválva azt. A vasárnap délelőtti eredményhirdetést követően kértük fel egy beszélgetésre, hogyan áll az olimpiai felkészüléssel, hogy tetszett neki az aradi Európa-kupa.

– Versenyzőként minden bizonnyal először jár Aradon, magánemberként járt-e már?

– Nem, még nem jártam, sok időnk nem volt szétnézni a városban. Láttuk az emlékművet, ami a másik pályánál (a váraljai Gloria 2 pályáról van szó) van felállítva, meg amit itt útközbe láttunk a városban, azt megnéztük.

– Milyennek találja az aradi szervezést?

– Minden tökéletes, én úgy gondolom, a dobók szempontjából, minden megvolt a dobáshoz, a kalapácstól a pályáig minden rendben volt, szerintem tökéletesre sikerült a szervezés.

– Ideérkezése előtt milyen eredménnyel lett volna megelégedve?

– Meg kell mondanom, sajnos sérülten versenyeztem. Három hete volt otthon az országos bajnokság, ahol 77,38-at dobtam. Már akkor egy sérülés megvolt, és sajnos, továbbra is olyan rossz állapotban van a sérülésem, hogy nem tudtam olyan gyorsasággal, robbanékonysággal dobni, mint ahogy szerettem volna. Megmondom őszintén, olyan 77 körüli eredménnyel lettem volna elégedett, de a lábam nem engedett, hogy produkálni tudjam ezt az eredményt. Végül is itt most az volt a lényeg, hogy a győzelem legyen meg. Nekem tavaly májusa óta már megvan az olimpiai kvóta, csak a formát kell majd időzíteni, a sérülést kell megoldani, és a felkészülésre kell koncentrálni az elkövetkező három hónapban.

– Hogy alakul majd a felkészülési programja az elkövetkezendő időszakban?

– Pontosan a versenynaptárt nehéz megmondani, mert a kalapácsvetés az pont egy olyan szám, amit nagyon sok versenyen vagy beraknak, vagy kivesznek, és ez általában előtte két héttel derül ki, akkor szólnak, hogy meg lesz tartva a verseny vagy nem lesz. De a GP-sorozat állomásai ismertek. Hát én úgy számolok, hogy az Európa-bajnokságig olyan négy-öt versenyem meglesz, az Európa-bajnokság lesz a főpróba az olimpia előtt, ami nagyon fontos, hiszen onnan már csak egy hónap van az olimpiáig, ott lehet majd leszűrni a következtetéseket, hogy mi kell még a következő időszakban ahhoz, hogy minél közelebb kerüljek a 82 méteres eredményhez.

– Az olimpián a címvédés lesz a cél?

– Egyértelműen!

– Kik lesznek a fő riválisai?

– Én úgy látom ezt a mezőnyt, hogy jelen pillanatban Fajdekkel (Pawel Fajdekről van szó) ketten vagyunk képesek 82 métert dobni az olimpián, a mögöttem lévő négy ember a 80 méter alá, fölé kicsit dobhat, mást jelen pillanatban nem látok. Ez azonban mindig változhat. Az év elején nem tudhatjuk, május–június környékén kezdhetjük számolgatni, ki milyen formában van, hogy körülbelül ki mit tud.

– Figyelembe véve, hogy sérülten versenyzett, mennyire elégedett az aradi teljesítményével?

– Hát megmondom őszintén: ez a 75 méter, így sérülten egy jó eredmény, szoros verseny volt, ha így nézzük, kicsit szorossá tettük így a versenyt. Örültem volna, ha melegebb van, kicsit jobb lett volna a hangulat és a sérüléseknek sem tesz jót a hideg.

– 2014-ben 82,69-re javította saját egyéni rekordját, Londonban 80,59-cel nyert. Rióban mennyivel lenne elégedett?

– Az a baj, hogy a világversenyen nem a méterekről kell beszélni, mert az adott állapot fog dönteni. Lehet, hogy elég a 81 méter, lehet, hogy a 83 nem elég. Nem lehet tudni azt, hogy az adott világversenyre ki milyen formában érkezik. Mindig azt szoktuk mondani, annyit kell dobni, amennyi kell a győzelemhez, mert ugye egy évben tíz versenyen nem lehet a maximumot hozni. A világversenyre kell koncentrálni, és ott kell majd azt az eredményt hozni, amivel győzni lehet, de én úgy látom, ha 81 méter fölött dobok, én már elégedett leszek.