Jámbor Gyula

Alig hiszem, hogy van felnőtt ember, aki életében legalább egyszer-kétszer ne érezte volna szükségét a tombolásnak – annak, hogy valós vagy vélt sérelmeit, megbántottságát valamilyen extrém módon kinyilvánítsa és levezesse.

Akik arra számítottak, hogy a Romániai Szociáldemokrata Párt (PSD) szombati magas szintű találkozóján, a Végrehajtó Bizottság ülésén nagy dolgok történnek, csalódtak: lényegében semmi fontos nem változott, és minden megy, egy ideig legalábbis, a maga eddigi útján.

Egy augusztus végi napon, szól a rendőrségi közlemény, az Arad Megyei Szentannán kora délután egy 17 éves fiú megtámadta a kerekes székében ülő, fogyatékkal élőt: ököllel arcon ütötte, kiborította a székéből, majd ellopta az áldozat mobiltelefonját és 350 lejét.

… és aggódó könnyeivel azt is telesírta a Románia államfőjéhez intézett levelében, folytathatnám Arany János örökérvényű költeményének parafrazálásával.

Vidéken is élő barátom évek óta tavasszal két nagyobbacska bárányt szerez juhász ismerősétől, azokat kitűnően gondozott portájának elkerített részén késő őszig tartja a kövér fűvön, meg persze abrakon (hogy örülnek a hozzá látogató gyerekek, ha megsimogathatják őket!), aztán feláldozza őket, hogy kitűnő paprikással vendégelje meg barátainak népes táborát.

Nem vagyok, saját megítélésem szerint, hiú ember, de e cikk megírása előtt felmerült bennem a (nyilván hiú) vágy, hogy megmondjam a Kedves Olvasónak, meg Európának, meg a világnak, mit is kellene tennünk az afrikai sertéspestis megfékezésére.

Magam sem hittem volna úgy két hónapja, hogy az aradi „városnegyed-rehabilitálás” ennyi „dalra fakaszt” majd. Pedig, őszintén szólva, bosszantanak bizonyos témák végtelenségig ismétlései, a már lerágott csontok újrarágásai, amelyek a gondolatszegénység, ötlettelenség, esetleg szenzációhajhászás benyomását keltik a hazai meg mindenféle egyéb sajtóban.

A több mint kétezer éve feltalált, hosszú évszázadokig az egyetemi tanulmányok alapvető tantárgyaként szerepelt (formális) logika szerint két, egymással ellentmondó állítás közül csak az egyik lehet igaz. Valamikor ugyanis úgy gondolták, hogy a „Minden ember halandó. Szókratész ember.
Szókratész (tehát) halandó” szillogizmus abszolút érvényű.
De hol vannak már a „régi boldog idők”?

A gyilkossági kísérlet majdnem olyan súlyos bűntény, mint maga a gyilkosság. Ha politikai személyiség ellen irányul, politikai gyilkosságnak (vagy kísérletnek) minősül.

Tegnap volt augusztus 23., az év 235. napja.
Ezen a napon következett be 1572-ben Szent Bertalan éjszakája Párizsban, amikor az anyakirályné utasítására nemes egyszerűséggel lemészárolták az ott fellelhető hugenottákat (az új, reformált vallás híveit),1939-ben köttetett meg a Molotov–Ribbentrop-paktum Moszkvában, amely békét ígért Németország és a Szovjetunió között. Mint tudjuk, nem sokáig tartott.

Az aradi városnapok ötödik napjának estéjén a Temesvári Nemzeti Opera G. B. Show világhíresnek méltán tartott Pygmalionjából ihletett My fair lady c. musicalljét adta elő a Megbékélés parkjában, hatalmas közönség előtt.

Hogy mi köze a címben jelzett két fogalomnak egymáshoz, azt a kedves olvasó aligha fejti meg egykönnyen – magam nem tudtam volna, ha nem olvasom tovább a hírügynökségi jelentést.

Nézem a találkozóról készült video-beszámolót az egyik román tévében. Persze nem exkluzív beszámolóról van szó, de a ma igazán fontos politikusok (pláne, ha vannak okos tanácsadóik vannak) tudják, hogy bizonyos dolgokat nem tanácsos véka alá rejteni, mert úgyis fény ferül a dolgokra), másrészt mert az is bevetett gyakorlat, hogy két nagy politikus (államfők vagy egyebek) találkozásáról, az azon elhangzottakról nem feltétlenül szükséges részletes beszámolót adni, elég valami semmit-, vagy keveset mondó szöveget nyilatkozni, közzétenni.

Ahhoz, sajnos, hozzászoktunk, hogy nemzetközi – európai, közelebbről az Európai Uniót érintő – statisztikákban Románia az utolsó, vagy utolsó előtti helyet foglalja el az Unió másik fekete báránya, Bulgária konkurrenseként.

Tegnap a román csendőrség őrnagya, az augusztus 10-i, azóta is napirenden lévő bukaresti, gáztámadásban kicsúcsosodó tüntetés eseményei csendőri különítményének irányítója – más forrásokban egy fehérruhás, civilben lévő ezredesről beszélnek, talán a „különleges erők”, a maszkosok vezérlőjeként, az ördög sem tudja, ki volt a nagyobb kutya közülük –, szóval az őrnagy úr tegnap bocsánatot kért, nyilvánosan, azoktól, akik ártatlanul szenvedtek múlt pénteken este.