A helyes út kiválasztása

Utóbbi néhány írásomban többpólusú világról, és egy várható új világrendről tanakodtam. Vajon milyen jövőre számíthatunk, sikerül-e egy új világrend kialakításával és a szuperhatalmi egyeduralkodás megszüntetésével egy rendezettebb, nyugodtabb és békésebb világot teremteni? A kérdés szónoki, nincs válasz, nem tudjuk, mi sikerülhet, és mi nem.
Egy sikeres, helyes út kiválasztásánál kiemelnék egy-két, szerintem fontos tényt és lehetőséget.
Már írtam a ma létező és igen különböző civilizációkról, melyek külön-külön sajátosan, de ugyanakkor megértéssel és együttműködéssel élhetnék és fejleszthetnék hagyományos életmódjukat.
A nyugati keresztény civilizáció, röviden a Nyugat, hosszú történelme folyamán tulajdonképpen soha nem volt igazán egységes, főleg, ha a Nyugat igazi értelemben elsősorban Európa, hiszen az Egyesült Államok alig idősebb kétszáz évnél. Európa földrajzilag aránylag egységes maradt (bár itt vita tárgya az Ural, mint határvonal), de mint szellemi képződmény soha nem tudott egységet alkotni. Szellemi fejlődése, átalakulása talán be sem fejeződött, még keresi igazi identitását.
Ne mélyedjünk filozófiai találgatásokba, nézzük, mi lenne ma aktuális: közös értelemben, együvé tartozásban kellene ez a keresztény egység összeforrjon, és abban az akarásban, hogy ne tűnjön el szinte nyomtalanul az emberiség történelméből, ne tűnjön el a fehér faj, és az a hatalmas kultúra, ami itt, ezen a tájon kétezer év alatt létrejött, és magasra fejlődött. Ez csak közös társadalmi szervezésben, egységes geopolitikai útvonal követésében lehetséges. 
Elsőnek el kell távolodnunk a fehér ember paternalista felsőbbrendűség-rögeszméjétől. Tudnunk kellene, sajnos ezzel nem sokat foglakoztunk, hogy Ázsia ősi civilizációinak már nagyon régen eredeti és magas szintű kultúrájuk volt. Ezek a ma is létező, és nagyon gyorsan fejlődő civilizációk sokat tanultak tőlünk, mi jóformán semmit tőlük. A barátságos, békés egymás mellett élés az egyedüli megoldás, nem a különböző fajok és civilizációk összekeverése. Ezt tudomásul kell  venni, és nem globalizálni  a világot, tisztán üzleti érdekből.
A Nyugat egységére az első lépést az Egyesült Államok kellene megtegye, és a hatalmas eurázsiai orosz birodalmat vissza kellene hoznia Európába. Ez a lépés most aktuális is lehetne, az orosz–ukrán háború befejezésével párhuzamosan.
Zárójel: Tudom, hogy sokan, főleg a liberális baloldal irtózik attól, amit röviden eurázsia-eszmeként emlegetnek, pedig felesleges valami ellen tiltakozni, ami mindig is létezett, geopolitikai jelentőségét sajnos elég későn ismerték fel.
Az orosz birodalom mindig is Európához tartozott, és az ország népe ortodox keresztény. Történelme, ahogy a franciáké, briteké, a germán népeké vagy a magyaroké, nagyon változatos, néha felfelé ívelő, gyakran felhős. De ilyen volt egész Európa, a viszályok és a háborúskodások szempontjából egyik sem volt különb a másiknál.
A mai világpolitikai helyzetben Oroszország hidat képezhetne Kelet és Nyugat között, mérsékelné Kína befolyását, vagy esetleges veszélyét térségünkre. Egy többpólusú világban a Nyugat, mint egy keresztény kultúrájú civilizáció, még mindig a legerősebb pólus maradna. 
Az emberiség jövője kiszámíthatatlan, de én – bár laikus vagyok – nem hiszek abban a szupertechnológiában, mely elég bizarr, meghökkentő képet rajzol jövőnkről, pl. a világűrben, ahova az emberiség átköltözne, ha valamikor majd elhagyni kényszerülünk a Földet. A ma élő emberek most és itt szeretnének békésen, kényelmesen, boldogan élni, és egy hasonlóan szép jövőt képzelnek el gyermekeiknek, unokáiknak. A nagyon távoli bizonytalan jövőkép, ha nagyon sokat fogalakozunk vele, csak rossz hangulatot teremt. 
Be kell vallani, hogy az ember, bár a legfejlettebb, legdominánsabb teremtménye az univerzumnak, de fokozatos fejlődésével sem szabadult meg bizonyos gyarlóságoktól, melyek észrevehetően elrontják életét. Erkölcsileg gyengék vagyunk, egoizmusunk, a mérhetetlen önzés, uralkodási vágy állandó harcra, vetélkedésre, végső soron háborúkra ösztökéli az embert. Ha nem tudunk szellemileg, lelkileg megújulni, elpusztul a fehér ember.
Hogyan lehetne megfogalmazni nagyon tömören, a helyes út kiválasztásának a lehetőségét?
Talán most, húsvét táján lehet a legerősebben érezni, hogy mi keresztények összetartozunk, és közösen, közös hittel és akarással biztosan tudnánk egy új világot teremteni, melyben az igazi életösztön, és nem a halál uralkodna. Ferenc pápa így fogalmazott: „Fedezzük fel újra a hit közös gyökereit, őrizzük meg az egységet.” 
Ehhez csak még egy kis alázat kell: ne igyekezzünk másokat, egy másik kultúra, civilizáció társdalmát, népeit semmilyen formában alárendelni akaratunknak, elképzeléseinknek, élje minden kultúra az ő sajátos világát, nincs szükség semmiféle globalizációra, sem nyílt társadalomra, csak békés együttműködésre. Ebben a szellemben alakítsuk ki új életünket.
Remélem, legutóbbi írásaimban sikerült  néhány olyan gondolatot megosztani olvasóinkkal, amelyeken érdemes elgondolkodni...