A védelem ára

Elérte Európát a Trump-tornádó, Brüsszelben teljes a fejetlenség. Az új amerikai elnök teljesen átrendezné a kétoldalú viszonyt, a NATO biztonsági rendszerét és az EU-val való gazdasági kapcsolatokat. A kettő ugyanis összefügg, Trump pedig mindkettővel mélységesen elégedetlen, úgy véli, hogy Európa tisztességtelenül bánik az USA-val, sőt, rajta élősködik.

Az „Amerika az első” szemlélet jegyében az elnök büntetővámok bevezetését helyezte kilátásba, mert az EU túl kevés amerikai autót, mezőgazdasági terméket és nyersanyagot importál az USA-ból, sokkal kevesebbet, mint például Kínából, miközben az európai cégek nagy hasznot húznak az amerikai piacon. Közben Európa elvárja, hogy az USA védje meg az orosz veszélytől, de a NATO közös kasszájához túl kevéssel járul hozzá. A védelemre fordítandó, 2014-ben egyhangúan elfogadott 2%-os célt sem teljesítette minden tagország, főleg a nyugatiak nem. Oroszország viszont tavaly 7,8%-ra emelte saját katonai kiadásait, idén pedig 8% fölé viszi.

Trump a szerződéses kötelezettségeik maradéktalan teljesítésére szólította a szövetséges országokat, mert az írásos megállapodásokat valamennyi fél köteles betartani. Az európaiak nem várhatják el, hogy az USA maradéktalanul betartja írásba foglalt kötelezettségeit, ők viszont kibújnak a közös teherviselés alól. Már ha egyáltalán közös teherviselésről beszélhetünk, amikor a 2%-os cél teljesítésével is az európaiak a NATO működési költségeinek csupán egyharmadát dobnák össze, az USA egymagában pedig a maradék kétharmadot állná, amikor az európai NATO-tagországok együttes gazdasági összteljesítménye nagyobb, mint az USA-é! Ráadásul potenciális külső támadás esetén a katonák és a haditechnika oroszlánrészét is az USA adná! Sőt, Trump a védelmi kiadások szintjének 5%-ra való emelését is elvárná, amit egyelőre csak Lengyelország lenne kész azonnal teljesíteni. A NATO mindenekelőtt Európa biztonságát, nem az USA-ét garantálja. Trump Ukrajna támogatásának költségeit is az európaiakra hárítaná, miután három évig az USA vállalta magára annak oroszlánrészét. Ha Ukrajna elesik, az orosz medve a román, magyar és szlovák határhoz, s nem az amerikaihoz jut közel – „nekik fontosabb, mint nekünk, bennünket egy óceán választ el a problémáktól”, szögezte le az elnök.

Itt az ideje kijózanodni, üzeni Trump az európaiaknak, akik évtizedekig abban az illúzióban ringatták magukat, hogy a kontinensen már nem lehet háború, ezért fölösleges pénzt költeni a hadseregekre, s közben jelentősen bővítették gazdasági és energetikai kapcsolataikat Kínával, illetve az oroszokkal. Ha mégis bajba jutnak, akkor az USA úgyis megvédi őket alapon.

Nos, ebből elég, csapott az asztalra Trump, vége az európaiak élősködésének. Az USA nem fordít hátat európai szövetségeseinek, írásban vállalt kötelezettségeik betartását azonban számon kéri szövetségeseitől. Ha kell a NATO katonai védőernyője, akkor hozzá is kell járulni annak fenntartásához, s az amerikai gazdasági kapcsolatoknak kell elsőbbséget biztosítani. A biztonság pénzbe kerül, Európa nem várhatja el többé, hogy az amerikai adófizetők zsebéből állják a számlát.

Trump Kijevnek is hasonló üzenetet küldött: az amerikai támogatások folytatásáért cserébe Ukrajna ritkaföldfém-készleteihez szándékszik hozzáférni, Ukrajna ugyanis jelentős titán- és lítiumkészletekkel rendelkezik, de nikkelből, grafitból és uránból is rengeteg van az ország területén. A titán például az űrkutatáshoz és az autógyártáshoz fontos, míg a lítium az akkumulátorgyártás számára elengedhetetlen alapanyag.

Gazdasági téren Brüsszel nem zárkózna el a konfrontációtól, legalábbis néhány nyugati vezető – élen von der Leyennel – harcias kijelentései erre utalnak. Védelmi téren viszont egyöntetűen elfogadják a hozzájárulás növekedésének elkerülhetetlenségét, még ha nem is 5%-ra. Az USA nélkül Európa képtelen megvédeni magát, jelentette be Mark Rutte NATO-főtitkár, s ezzel minden európai ország vezetője tisztában is van.