Moszkva felmelegítette a régi levest, az amerikaiakkal és az ukránokkal folytatott tárgyalásokon a 2021. decemberi ultimátumban megfogalmazott követelésekre alapozná az európai „biztonsági rendszer” kialakítását.
Az oroszok által megszabott feltételek (hivatalos megfogalmazásban: biztonsági garanciák) között Putyin mindenekelőtt a NATO további keleti terjeszkedésének leállítását követeli, vagyis garanciát, hogy Ukrajna, Moldova és a többi függetlenné vált volt szovjet köztársaság sosem lesz NATO-tag, akár az adott ország akarata ellenére is. Sőt, újabban azt is követeli, hogy az időközben NATO-taggá vált Finnország lépjen ki a transzatlanti biztonsági szervezetből.
Putyin továbbra is befolyási övezetek-szemléletben gondolkodik, mit sem törődve a kisebb országok szuverenitásával. A finnek számtalanszor leszögezték az utóbbi években, hogy nem Moszkva dönti el, hogy Finnország milyen nemzetközi szervezet léphet be. A keleti-európai országok is szuverén döntésük alapján csatlakoztak 1997-ben (Magyarország, Csehország és Lengyelország), illetve 2002-ben (Észtország, Lettország, Litvánia, Szlovákia, Szlovénia, Románia és Bulgária) az észak-atlanti katonai szövetséghez. Moszkvai engedély nélkül, ami azóta is tüske a Kreml szemében. Az oroszok ismét azt követelik, hogy a NATO számolja fel katonai bázisait az 1997 után csatlakozott országok területén, vagyis a keleti országokban. „Természetesen” az érintett országok megkérdezése nélkül!
Holott az atomfegyvereket is tartalmazó, több tízezer katonás nagy amerikai bázisok továbbra is az egykori vasfüggöny nyugati oldalán maradtak, főleg Nagy-Britanniában, Németországban és Olaszországban, miközben a Baltikumban és Lengyelországban csupán brigád nagyságú (5-10 ezer) katonai egységek állomásoznak. Varsó és a baltiak ezt is csak nagy diplomáciai erőfeszítéssel érték el, de továbbra is hajthatatlanul kitartanak a nagy bázisok létesítése/áthelyezése mellett, Bukarest pedig fizetni is hajlandó, csakhogy megmaradjanak az amerikai katonák a romániai kis méretű NATO-bázisokon.
Moszkva azt is követeli, hogy Moldova szövetségi ország legyen, melyben a szakadár Transzdnyeszternek és az autonóm Gagauziának vétőjoga lenne Kisinyov külpolitikájában. Ezt is „természetesen” Kisinyov megkérdezése nélkül!
Elképesztő az orosz pofátlanság. Mi köze egyáltalán Moszkvának ahhoz, hogy Finnország milyen nemzetközi szervezethez tartozik, hogy Románia, a baltiak vagy Lengyelország milyen katonai bázisokat létesít saját területén, vagy hogy Moldova milyen politikai berendezkedést választ magának? Hiszen szuverén országok, melyek szabadon döntenek saját sorsukról. Nem szorulnak moszkvai „gyámságra”, éppen ellenkezőleg, határozottan elutasítják a fölöttébb keserű történelmi tapasztalat miatt. Moszkva viszont továbbra is önkényesen akarja meghatározni más országok sorsát.
A birodalmi delírium ráadásul a realitásokról sem vesz tudomást. Amikor 2021 decemberében megfogalmazta az ultimátumot, az orosz hadsereg még félelmetesnek tűnt, amely akár erővel is képes gyakorlatba ültetni a Kreml feltételeit. Azóta viszont csúfosan leszerepelt Ukrajnában, közel 5 év háború után még a teljes Donbászt sem volt képes meghódítani. Sőt, immár saját területét sem képes megvédeni az ukrán válaszcsapásoktól. Jóllehet Putyin továbbra is küldi a szerencsétlen oroszokat a húsdarálóba. Teljesen értelmetlenül. Oroszország a nagyvilág előtt leszerepelt, a fél világot rémületbe kergető egykori nagyhatalom mára agyaglábú óriássá vált, amely egyre jobban süllyed el az ukrajnai mocsárban. De még mindig úgy önkényeskedik, mintha megőrizte volna egykori nagyságát. Abban a reményben, hogy a jelenlegi kiszámíthatatlan amerikai kormányzás most talán beveszi a zsíros üzleti ajánlattal megspékelt csalétket, miután elődje 2021-ben határozottan elutasította.
Hozzászólások