ABM

Megmarad vagy elesik az Arad–Brassó–Máramaros magyar politikai védővonal a decemberi választáson?

A három megye eltérő földrajzi elhelyezkedése ellenére azonban hasonló helyzetű, a vegyes vidék és a szórvány határán fekszenek.

Észak-Erdély jelentős magyar lakosságú megyéi (Bihar, Szatmár, Szilágy és Kolozs), valamint a 3 székely megye esetén aligha kétséges a magyar parlamenti képviselet. Bár a tavalyi népszámlálás szerint a magyarság ott is csökkent – igaz az átlagnál jóval kisebb mértékben –, helyzete továbbra is stabil, mondhatni az erdélyi magyarság fellegvára. Szinte borítékolható a politikai pozíciók megtartása, szerencsés esetben a megerősítése sem kizárt.

A dél-erdélyi szórványban parlamenti mandátum szerzésére nem túl nagy az esély, korábban sem sikerült, most sem fényesek a kilátások. Nem is csoda, hiszen a magyarság aránya 5% körül vagy az alatt alakul, az utóbbi évtizedben a csökkenés is aggasztó méretű, 23% (Fehér) és 44% (Krassó-Szörény) közötti volt. 2008 óta sajnos Temes megye magyarsága sem rendelkezik saját parlamenti képviselővel – más megyék támogatására szorul. Kétségtelen, a szórványban is minden magyar szavazat számít, ezt sem szabad feladni, a reális esélyek azonban eleve kisebbek.

10% körüli aránnyal és 40 000-hez közeli magyarsággal Arad, Brassó és Máramaros a kettő határán található. 2008-ban sikerült képviselőjüket bejuttatniuk a bukaresti parlamentbe, nem szorultak mások segítségére. Ezért a decemberi választáson a magyarság fő tétje az ABM-vonal megtartása, a politikai elszórványosodás továbbhaladásának megakadályozása.

Nemcsak lélektani hatása fontos, hanem földrajzi-szerkezeti jelentősége is. Az ABM-végvárvonal nélkül Erdély 16 megyéjéből csupán 7-nek lenne magyar parlamenti képviselete. Arad, Brassó és Máramaros nélkül a magyarság politikai súlypontja túlságosan eltolódna Észak-Erdély és a Székelyföld felé, a mostohább vidékek esélyei még inkább visszaszorulnának erdélyi összmagyar szinten. Szórványból nézve a Székelyföldnek eleve túl nagy figyelem jut. Egyszóval az ABM-vonal nemcsak a végvárakat jelenti, hanem az erdélyi magyar politikai egyensúly kulcsa is.